Ugyanis a válaszokból kiderül, hogy egyrészt saját maga sincs tisztában önnön funkciójával, másrészt pedig azok sem tudják igazán, mit kezdjenek a hirtelen jött „döntés” következményeivel, hozadékaival.
Az, hogy a különböző hatástanulmányok mit mondanak arról volt már megjegyzésem júliusban, amely ijesztően aktuális lett napjainkban. A nyugdíjvédelmi megbízott szerint „Több munkahely és több gyerek kell. …Középtávon ez teszi fenntarthatóvá a nyugdíjrendszert. Amiről ezekben a napokban beszélünk, az csupán az 1997-es nyugdíjreformról szól. Ez az embereket egy olyan rendszerbe küldte be, ami nem működik jól, magas a működési költsége és a vagyonkezelés díja, ráadásul kockázatos. Ezzel szemben van egy biztonságos és jóval olcsóbb állami rendszer.”
Szánalmas érvelés. Az bizonyítja, hogy sem az interjúalanynak, sem a mögötte álló politikai erőnek gőze nincs arról, hogy milyen társadalmi–gazdasági–szociológiai változások mennek végbe Európában és hazánkban.
Még mindig a „sok munkahelyről” vizionálnak, és a probléma megoldását, a nemzet felemelkedését a születésszám növekedésében látják. Ez a nézet alapvetően hibás. Az átlagéletkor ugyanis örvendetesen nő a kontinensen és itthon. Ez azonban nem jelenti, hogy a munkaképesség is ennek megfelelően nő. Az életkor előrehaladtával a teljesítmény csökken, és ez nem csak a fizikai tulajdonságokra vonatkozik, hanem a mentálisokra is. A munkakörnyezet fejlődése olyan gyors, hogy annak követése a korábbiakhoz képest nagyságrendekkel komolyabb szellemi teljesítményt igényel. A technológiák – legalább is a hozzáértők szerint – három-öt éves intervallumonként változnak. Ez az ütem a következőkben csak gyorsulni fog.
A technológia és a tudomány fejlődése pedig azt hozza, hogy egyre kevesebb emberi munkaerőre lesz szükség a jövőben (még közép távon is). A társadalmi ellátórendszerekben tehát ezért nem megoldás az egyre több munkaerőre való törekvés. A népesség növekedése pedig más szempontokból is aggályos. A fejlett társadalmak ökológiai lábnyoma már ma is túl nagy. A növekvő népesség egyre gyorsabban használja el a bolygó megújuló (és megújíthatatlan) erőforrásait. Ma hazánk, az egy évben rendelkezésekre álló, természetes forrásait általában szeptember közepére feléli. Azaz három hónapig „természeti hitelből” él.
De visszatérve a nyugdíjakhoz. Selmeczi szenátorasszony arra sem tud kielégítő választ adni, hogy milyen feltételek mellett kapnak állami nyugdíjat a ma dolgozók, mondjuk húsz év múlva. „A nyugdíjmegállapítás szabályai sok minden vesznek figyelembe, például a gyermeknevelés éveit, illetve nem lineárisan, nem arányosan veszi figyelembe a kereseteket. …az azonban tény, hogy a szocialisták által 1997-ben megszavazott nyugdíjtörvény igazságtalan és inkorrekt, mert mindenkit arra kényszerít, hogy tőzsdére vigye nyugdíjforintjai egy részét.”
Na, ez az a bizonyos „mantra”, amelyet a FIDESZ kommunikációs szakemberei kitaláltak. Az igazság azonban egészen más, mondjuk, olyan távol van a fenti kijelentéstől, mint Makó Jeruzsálemtől.
Az igazság ugyanis az, hogy a FIDESZ teljes mellszélességgel támogatta a magánnyugdíj pénztárakról szóló törvényt. Aki nem hiszi, járjon utána. A szavazás eredménye megtalálható az Országgyűlés honlapján. Enyhén szólva ciki olyan dolgokra hivatkozni, amelyet egy érdeklődő állampolgár is képes megcáfolni, némi internetes kutakodás árán. Mindezekből kiderül, hogy a két törvény egyáltalán nem inkorrekt. A kényszerítés valóban benne van, de az a polgárok érdekeit szolgálja. Az pedig tudatos ferdítés, hogy a „tőzsdére viszik” a megtakarításokat. Ez már csak ezért is bornírt, mert a törvény végrehajtási utasítása pontosan meghatározza, hogy a magánynyugdíj pénztárak megtakarításaik döntő többségét 75-80 százalékát államkötvényekben és diszkont kincstárjegyekbe kell fektetniük. Ez azt jelenti, hogy az állam rendelkezik ezekkel az összegekkel, persze megfelelő (nem kicsit) kamatteher mellett.
Miről beszélünk akkor? Arról, hogy az állam ma szeretné lenyúlni a pénztárak teljes vagyonát (államosítás), az azokban meglevő portfóliókkal egyetemben. Nem kicsi ez az összeg: 2800 milliárd forint, a nemzeti jövedelem csaknem tíz százaléka.
De Gabika azért mondta a magáét: „A válság miatt bajba kerültek a pénztárak, emiatt veszteség érte a pénztártagokat. Ezért léptünk gyorsan. …Amit most is mindenki tudhat a számlaértesítője alapján, hogy sokan rosszabbul jártak a magánkasszákkal, mintha maradtak volna a tisztán állami rendszerben. Ezért szeretnének visszalépni. Azt szeretnénk, ha a tények alapján mindenki önállóan dönthetne. A hétfőn elfogadott a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvény felhatalmazza a kormányt, hogy jelöljön ki egy állami szervet, amely megkeresi az érintett pénztártagokat, és tájékoztatja őket.”
Persze! Nagy valószínűség szerint ezért alakult egy többezres csoport a facebookon, amelyik tiltakozik a kvázi államosítás ellen. Ők lehetnek azok, akik nem igazodnak el, a számlakivonaton!
A legnagyobb veszély persze a kormányzat számára az, hogy nem lesznek tömeges visszalépések.
De azért erre is kitaláltak valamit. A szenátor esmét elszólta magát, lásd az idézetet. Majd jól létrehoznak (vagy kijelölnek) egy állami szervezetet – legnagyobb esélye erre az APEH-ből és a PVOP-ból álló megahatóságnak lesz, megtoldva még a titkosszolgálati és nyomozati eszközök és jogkörök gyakorlásával –, amely „hatékony nyomást” fog gyakorolni az állampolgárokra. Nemes egyszerűséggel kényszeríteni fogja azokat a „helyes” magatartásra. Tudjuk, olyan ez, mint a munkahelyi „eszmecsere” a főnökkel: az bemegyek a saját eszméimmel, és kijövök a főnökével!
Kedves Gabika!
Mielőtt elvállal egy feladatot, illene tájékozódni. Idáig is megvolt a választás lehetősége. Aki nem akart a magánnyugdíjpénztárba belépni, annak volt lehetősége az állami rendszerben maradni. Ám aki belépett, annak kötelező volt oda utaltatni azt a bizonyos nyolc és fél százalékot.
Az meg azért egy kicsit csücskös, hogy Selmeczi megmagyarázza, hogy engem, a független állampolgárt mi érdekel: „Az állampolgárt tudja mi érdekli? Az, hogy az a pénz, amit ő befizetett, az nominálisan több vagy kevesebb, illetve, hogy elérte-e az összeg az állampapírok hozamát, vagy sem.”
Tisztelt Szenátor Asszony!
Engem bizony nem csak az érdekel, hogy a megtakarításom nominálisan emelkedik-e, hanem az is, hogy a befektetés hozama miként aránylik az inflációhoz, és egyéb pénzügyi adatokhoz. Az állampapírok hozamához pedig biztosan hasonlít, mert a megtakarításaim legnagyobb része abban kamatozik a pénztárban, merthogy erről törvény rendelkezik. Lásd fentebb említett összefüggéseket.
Továbbá ,ne tessék engem hülyének nézni, amikor az örökölhetőséget firtató kérdésre ezt tetszett válaszolni: „Az állami rendszerben is van özvegyi nyugdíj, illetve árvaellátás. Ezek az örökölhetőségnek különböző formái.”
Kis kezeit csókolom: nem ugyanaz. Amit mond a legsunyibb csúsztatás. Az állami rendszerben az elhunyt nyugdíjas házastársa (élettársa) az első évben az elhunyt nyugdíjának 60 százalékát kapja, majd ennek leteltével a 30 százalékát.
Ezzel szemben a magánnyugdíj rendszerben a házastárs, (vagy a kedvezményezett, akit a számla tulajdonosa jelöl ki) megkapja a szerződés szerinti ellátást. Levonás, és csökkentés nélkül. Választhatja azt is, hogy a számlán szereplő összeget egy összegben veszi fel. (Na tetszik látni: ez a választás igazi szabadsága!) Ha pedig az elhunyt járadékosnak, (számlatulajdonosnak) nincs házastársa, csak örökösei, úgy a számlán szereplő összeggel azok rendelkezhetnek.
Ilyen variáció a felosztó-kirovó rendszerben nincs, nem is lehet, mert az ellátásokat ebben a rendszerben a befolyó járulékokból (ha az nem elég, akkor a költségvetésből, az adózók pénzéből) fizetik.
Az az állítása, pedig, hogy az állami nyugdíjkassza kisebb költséggel dolgozik, mint a magánpénztárak, egész egyszerűen nem igaz. Az állami nyugdíjszervezet apparátusa legalább három költségvetési tételen kapja a működéséhez és fenntartásához szükséges forrásokat. Nem szabad csak azzal számolni, ami a ONYF költsége. Tehát olyan dolgokat hasonlítanak össze, ahol az egyik oldalon a számszakilag bizonyított, és nyilvánosan mindenkinek egyénileg elszámolt költség áll, a másikon pedig csúsztatásokkal és hamis adatokkal való manipuláció.
Interjújának legnevetségesebb és egyben legszégyenteljesebb mondata a zárszó volt:
„A nemzeti ügyek kormányának az a legfontosabb feladata, hogy az állampolgárait és azok vagyonát védje. Ez az elsődleges szempont.”
Ha ez így van vegyék el mohó mancsaikat a nyugdíjpénztárakról, ne turkáljanak gyermekeink és unokáink zsebében.
Egyetlen feladatuk van: Tisztességesen, a törvények betartásával (és nem azok tetszőleges változtatásával) kormányozni az országot 9 millió 999 ezer honfitársunk érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése