2011. december 21., szerda

A FAGYI VISSZANYAL

Demján Sándor, mint az egyik leggazdagabb magyar, egy komoly üzletről tartott sajtótájékoztatóján szordínósan, de nekiesett a kormánynak. Megnyilatkozása ékesen bizonyítja, hogy – hazai középosztály felemelése ide vagy oda – a kormány teljesen bornírt gazdasági döntéseket hoz — saját bázisát jelentő hazai vállalkozók ellen.


Először is: tisztázzunk valamit.
Kis ország, kis tőkései a szereplői ennek a játszmának.
Akit(ket) itthon felsorol a Top 100-ban a Napi Gazdaság összeállítása, azok Európában maximum jómódúaknak – kis túlzással gazdagnak – mondhatók. A kontinens összehasonlításában nem férnek bele a világ top-1000 klubjába. A statisztika szerint a közép-európaiak közül 14-en fértek bele a fenti társaságba, a legelőkelőbb 89. helyen egy cseh milliárdos tanyázik 7,6 milliárd dolláros, a 937. helyen pedig egy román üzletember mindössze 1 milliárdos (USD) vagyonnal. Hozzájuk képest a hazai listát vezető Demján Sándor – a maga 140 milliárd forintos (0,6 milliárd USD) vagyonával – szinte „szegénynek” tekinthető.

A kormány még e szerény szereplőket is el kívánja lehetetleníteni. A „plázastop” néven elhíresült törvénnyel gátolja, hogy a hazai befektetők megvalósítsák terveiket. Ez persze nem csak a befektetők problémája. A hazai építőipar e törvény miatt 200-300 milliárd értékű beruházásról marad le. Ez azt is jelenti, hogy nem alkalmaz embereket, sőt, el is bocsát megrendelések híján. Az állam adó- és járulékbevételektől esik el. (Demján szerint ez az összeg elérheti a 100-150 milliárdot).
És ami a legnagyobb baj: a hazai befektetők itthon termelt haszna más országokba vándorol. Azt a 45 milliárdot, amit mostani üzlete eredményeként a legnagyobb hazai vállalkozó elkönyvelt, nem itthon, hanem Romániában, Lengyelországban fekteti be, mert ott ez megéri.


Ez pedig nem arról szól, hogy a hazai nagytőkések – akik persze csak magyar mércével azok – „hazafiatlanok” lennének. A kormány bornírt törvénykezése és gazdaságpolitikája az, ami arra készteti őket, hogy határainkon túl tevékenykedjenek.
A Széll Kálmán Terv már a kezdet kezdetén kudarcra volt ítélve, mert olyanok hozták létre, akik valamiféle sajátos elv alapján képzelik a gazdaság működését. Nem hallgattak azokra a gyakorló közgazdasági szakemberekre, vállalkozókra, akik elegendő hazai és nemzetközi tapasztalattal rendelkeztek.

Minden, ami azóta történt fokozatosan lehetetlenítette el – még a látszólagos nyereség ellenére is – a hazai tőketulajdonosokat. Nem kivétel ez alól a CBA sem, amely ugyan látszólag nyertese az ügynek a Match és egyéb kivonuló kereskedelmi láncok felvásárlásával. A Lázár testvéreknek ugyanis szembe kell nézniük azzal, hogy lehetséges, hogy az üzletláncok az ölükbe hullanak, ám a megjósolható csökkenő kereslet nem fogja kitermelni még az üzemeltetéshez szükséges hasznot sem. Azaz, a látszólag nyereséges üzlet az elkövetkező két recessziós év alatt komoly veszteségbe fordul, amelyhez nem rendelkeznek elegendő tőketartalékkal.

Nem tisztem megvédeni a magyar top 100-at (amiben az említett Lázár testvérek nem is szerepelnek), de azt el kell ismerni, hogy vagyonuk működtetésével több ezer embernek adnak munkát és megélhetést, komoly összegekkel járulnak hozzá a költségvetéshez és a közalapokhoz (egészség és nyugdíjalapok).
Ha a kormány ezeket az embereket – és vagyonukat – arra kényszeríti, hogy azt másutt kamatoztassák, úgy nem a tőketulajdonosokkal bánik el, hanem azokkal a tömegekkel, akik ezeknek az alkalmazásában állnak, továbbá saját magával, mert óriási költségvetési bevételektől fosztja meg saját magát.

Hasonlóan járt a kormány a bankokkal is. Csak Csányi Sándornak köszönhető – aki mint az egyik legnagyobb piaci részesedést birtokló hazai bank vezérigazgatója (nem meghatározó tulajdonosa, csak vezető managere) – hogy végül is sikerült bizonyos, korlátozott feltételeket teremteni a hazai hitelezéshez. Mert azt azért ne feledjük, hogy fontos dolog a devizahiteles tömegek valamiféle megsegítése, de ennél még fontosabb a gazdasági szektor hitelezésének folyamatossága.
A kormány össze-vissza gazdasági lépéseivel pedig ezt is veszélyeztette.

Erre szokták mondani: aki másnak vermet ás, maga esik bele!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése