EGY OSZTÁLY – EGY LÓ

Forrás: Internet - Google

Az kétségtelen tény, hogy a városi legendák szerint „lovas nemzet” vagyunk. Hagyományaink a népvándorlás óta kapcsolódnak e nemes állathoz. Mint ahogyan mostani döntéshozóink is tartanak az állatvilághoz — csak másfajta kontextusban.

Most a kórházak után arra kötelezik az iskolákat, hogy „mérjék fel a lovas ágazathoz tartozó állami ingatlant, földterületet, ingóságokat, lóállományt”. Volt már e kormánynak – és támogatóiknak egy ehhez hasonló kezdeményezése, amely a lovas íjászatot kívánta bevenni a felsőoktatás tanrendjébe.


Forrás: Internet - Google

E tegnapi hír alapján már szinte látom magam előtt, amint a nyári szünidőben – foglalkoztató napközis tábor jelleggel – tanáraikkal az élen a lurkók szanaszét szélednek lakóhelyük (iskoláik) vonzáskörzetében lovak után kutatva. Ez a sziszifuszi munka különösen eredménytelen lehet például a főváros kerületeiben, például a „nyóckerben”, ahol már évek óta nem láttak (a rendőrlovakon kívül) valamire való paripát, hiába az erre utaló utcanevek, például Kisfuvaros vagy Nagyfuvaros utca.
Más lehet a helyzet vidéken, ahol egyre másra szaporodnak a lovas tanyák, ahol megfelelő díjazás ellenében, dagadt pénztárcájú egyének gyakorolhatják a lovassportok egy-két válfaját.
Ám ezeket nem igazán kell összeírni, hiszen megtalálhatók a vállalkozások nyilvántartásaiban, amihez az illetékes minisztériumok hozzájuthatnak – már feltéve, ha akad olyan köztisztviselő, aki veszi magának a fáradságot és önállóan mer gondolkodni.
Így a kormány Nemzeti Lovas Programja csak lóg a levegőben, hiába született róla kormányrendelet 1061/2012-es számon.
Ami pedig a többi – valszeg önállóan gazdálkodó parasztgazdaságokban fellelhető – igásállatot illeti, a formális logika szabályai szerint azok összeírását röhögve elvégezheti a Vidékfejlesztési Minisztérium, hiszen az ő kompetenciájuk.

Forrás: Internet - Google

Mi köze van ugyanis az egészségügyi államtitkárságnak és az oktatási államtitkárságnak egy olyan kataszter összeállításához, amely egyébként egy jól meghatározható szakmai vezető szinthez kapcsolódik?
Mindez csak azt mutatja, hogy a gigaminisztériumokra épülő államigazgatási szervezet nem csak nem gazdaságosabb, mint a korábbi struktúra, hanem azt is bizonyítja, hogy ezek a szervezetek nem képesek ellátni feladataikat. Ha képesek lennének, nem születnének ilyen bornírt miniszteri rendelkezések.

Na, de mindegy is, hogy az átlagpolgár mit is gondol ezekről az intézkedésekről, legfeljebb röhög kínjában. A lényeg ugyanis azoknál az intézményeknél jelenik meg, ahová a leveleket – benne az összeírás kötelezettségével – kiküldték. Ül az – amúgy is bizonytalan helyzetben levő –iskolaigazgató, és vakarja a fejét. Nem is érti igazán, hogy mi a fenét kívánnak tőle. Ha elég idős, akkor látott még – az állatkerten kívül is – lovat. Például kiment a lóversenypályára, de hamarosan rájött, hogy pedagógusi fizetéséhez képest ez igen költséges szórakozás, tehát kétszer volt kint: először és utoljára. De mit is kezdjen ezzel az ordréval, amihez se eszköze, se tapasztalata, se jogköre nincs.

Forrás: Internet -Google

Ugyanis csak úgy nem mehet oda a közeli tanyára, hogy: „Jó napot Bátyám, mondja már meg hány lova van? Abból mennyi a hátas és mennyi az igás?” Ha az atyafi jókedvében van, akkor eldiskurál a tanár úrral, de igazán nem mond neki semmit. Ha egy tanyás vállalkozóhoz állít be, az elhajtja, mint Singer a varrógépet, mert ezt az adatot még a NAV-nak sem szívesen adja meg, mert hát egy-egy paci manapság komoly vagyontárgynak számít. Mit érdeklődik itt egy civil a vagyoni helyzete után?
Az eredeti levél szerint ugyan csak ezt kell összeírnia az iskoláknak, hogy hány ló tartozik hozzájuk. Ezt már sokkal könnyebb megválaszolni, hiszen igen kevés azoknak az iskoláknak a száma, amely – a mostani szegényes támogatások és fejkvóták idején – megengedheti magának azt a luxust, hogy e nemes állatot tartsa.
De ez is sántít egy kicsit. Hiszen ahhoz, hogy azt a bizonyos állami vagyonelemeket összeírják, nem kellene más, mint elővenni az adott intézmények leltárát, amiben az utolsó golyóstollig (mint fogyóeszköz) minden benne foglaltatik.
Persze, tudom én, a fenti írás kicsit populista. De azért engedtessék meg a blog írójának, hogy felemelje szavát az abszolút hülyeség e megnyilvánulása ellen, amely – mint cseppben a tenger – mutatja az egész kormányzat bornírtságát.

Ceterum censeo OV esse delendam!