AZ ESKÜ ÉS AZ ERKÖLCS



Forrás: Internet - Google

 2010. május 29-én Orbán Viktor a Magyar Országgyűlés 261 vs. 107 arányban megválasztotta a Magyar Köztársaság miniszterelnökének. Nevezett két percen belül letette kormányfői esküjét a legfőbb törvényhozói hatalom előtt. A történelmi zászlók előtt elhangzott esküjében megfogadta: „Én, Orbán Viktor esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek. Az Alkotmányt a többi jogszabállyal együtt megtartom és megtartatom… Miniszterelnöki tisztségemből eredő feladataimat a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az Alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem. Isten engem úgy segéljen!”

Magam valahogy úgy vagyok a politikusok esküjével, hogy azt komolyan veszem. A politikus adjon magára. Ha egyszer valamire felesküdött, a legminimálisabb követelmény vele szemben, hogy vállalását betartsa.
Orbán Viktor pedig megszegte az esküjét. Ettől a pillanattól kezdve pedig nem hiteles személyiség. Lássuk csak: felesküdött a Magyar Köztársaság Alkotmányára és törvényeire, és ő volt az első, aki ezeket lábbal taposta. Nem szeretném felsorolni időrendben a magyar alkotmányosság és jogállami keretek döntő többségének felszámolását, hiszen ezzel minden olvasó tisztában van.
Ne gondoljuk azt sem, hogy a miniszterelnöki eskü csak egy protokolláris fogás, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy valaki elfoglalja az egyik legmagasabb közjogi méltóságot. Mert nem az. Ez a státusz a legmagasabb szintű végreható-testület vezetőjének posztja. Azaz a miniszterelnök szolga. Szolgálnia kell esküje szerint az országot és annak népét.


Forrás: Internet

 Azt teheti, amire felhatalmazást kapott. Felhatalmazást pedig a kormányzásra kapott, nem arra, hogy átalakítsa az ország politikai felépítményét. Nem arra kapta a megbízását – mi több, nem arra esküdött –, hogy lebontsa az alkotmányos rendet, új alaptörvényt fogalmazzon – amelyet éppen most akar módosítani annak érdekében, hogy hatalmon maradjon –, lebontsa a fékek és ellensúlyok rendszerét, azt egy mondvacsinált NER-rel helyettesítse.
Bár ez a bejegyzés komoly, mégis e tevékenysége nyomán felsejlik Rejtő Jenő örökbecsűje, amelyben Piszkos Fred a kapitány Buddha rubin szemét egy vasúti jelzőlámpára cseréli, ami ezek után azt villogja a hívők szemébe, hogy stop, stop, stop.
Valahogy mi is úgy állunk, mint a regénybeli hívők: csak azt látjuk, hogy egy hamis jelzés vakítja szemünk, ahelyett, hogy valami értékeset látnánk.

A miniszterelnök minden kétséget kizárólag megszegte az esküjét – így van ez még akkor is erkölcsileg, ha alkotmány- és egyéb jogászok serege bizonyítja be, hogy különben jogilag mindent „tiszta” a cselekedetei körül – így a gondolkodó és erkölcsileg ép többség részére elveszítette morális tartását.

Egy szavahihetetlen és esküszegő embernek nincs helye a magyar közéletben, főleg nem a kormány élén. Be kell látnia, hogy – bármennyi is elkötelezett, szellemi zombiként élő híve – a magyar társadalom túlnyomó többsége átlát hazugságain, kettős beszédén, és nem szívesen látja mai posztján.

Persze tudom, mindez semmit sem ér, hiszen négy esztendeig tart a választási mandátum. Orbán Viktor most még marad a posztján. Ám mindenki vésse a fejébe: aki egyszer megszegte esküjét, az máskor sem veszi azt komolyan! Annak az adott szó nem számít! Ezen gondolkozzon el mindenki, aki már el- vagy még nem döntötte el, kire szavaz, kire származtatja jogait, kinek ad bizalmat.

Ceterum censeo OV esse delendam!