A hét érdekes dolgokat hozott. Az ellenzék azonban úgy látszik megint nem tanul a választói jelzésekből. Szigetszentmiklóson győzött a közösen induló ellenzék. Szombaton az „alternatív tanévnyitón” Gyurcsány Ferenc megtette javaslatait az MSZP–E14-PM együttműködés kiteljesítésére. A hétfői javaslatot az MSZP elnöksége mára elutasította.
Hiába a hozzáértők elemzései, úgy látszik a hatalom megszerzésének és gyakorlásának igénye felülírja a magyar társadalom széles tömegeinek igényét. A fent említett – nagy nehezen kialkudott – együttműködésbe úgy látszik nem fér bele a társadalom kb. egyharmadát képviselő többi politikai erő.
Az MSZ–E14-PM politikusai úgy gondolják, hogy majd ők lesznek azok, akik képviselik a színes politikai palettát. Ez pedig végzetes tévedés. A Népszabadság szalagcímében: „Gyurcsány győzelemhez segíti a Fideszt?” is azt sugallja, hogy a volt miniszterelnök áll útjában a választási győzelemnek.
Függetlenül a fent hivatkozott elemzéstől néhány dolgot a gondolkodó ellenzék figyelmébe szeretnék ajánlani.
A választás kritériumai
Nem fogom részletesen ismertetni a választási törvény előírásait, az a hivatkozott blogban már ott van. Mindössze annyi a hozzátenni való, hogy el kellene kezdeni „matekozni”!
A FIDESZ – dacára annak, hogy sok választót veszthetett az elmúlt év ámokfutásával – még mindig rendelkezik csaknem másfél millió biztos szavazóval. A legutóbbi felmérések szerint „A választani tudó „biztos” szavazók körében továbbra is meghatározó a Fidesz fölénye: a kormánypárt jelenleg a szavazatok 46 százalékára számíthatna.” Mennyi is ez?
A felmérésből kiderül, hogy a biztos szavazók száma mindössze a szavazásra jogosultak 45 százaléka. Magyarországon közel nyolc millió (2010-es parlamenti választásokon a névjegyzékben szereplők száma: 7 976 496) szavazó van, amelyeknek a 64,38 százaléka jelent meg az utolsó megmérettetésen. Ha ennek a számnak a 45 százalékát számoljuk, mint „biztos szavazót és pártválasztót”, akkor 3 millió 600 ezer választóról beszélünk. Ezek 46 százaléka a FIDESZ-t választaná. A kormánypárt így számíthat (biztosan?) 1656000 voksra.
Az ellenzéknek ezt az 1,65 milliós tábort kell felülmúlnia a győzelem reményében. Ennek fényében kell vizsgálni a pártok, együttműködők támogatottságát és hatalmi igényüket. Az MSZP támogatottsága jelenleg a teljes népességben 14 százalék = 1, 12 millió, a biztos pártválasztók körében = 720 ezer fő.
Az E14–PM hasonló adatai: teljes népességben 6 százalék = 478,5 ezer fő, a biztos pártválasztók esetében 12 százalék =432 ezer fő.
A demokratikus koalíció a legutolsó mérések szerint a teljes népességben 160 ezer szavazót vonz, a biztos pártválasztók köréből pedig 108 ezer főt.
A többi pártra a DK-hoz hasonló méretű választói tömeg kíván voksolni, közéjük sorolhatjuk A szociáldemokratákat, a liberálisokat.
Itt kezdődik a választási matematika és az igazi felelős politika. A fenti felmérés szerint a választók 52 százaléka kormányváltást akar. Ám, ha a mai ellenzéki szavazatokból csak az MSZP–E14-PM lehetséges szavazatait számítjuk, akkor a kettőből mindössze 1 132 ezer voks jön össze. Ez pedig kevés ahhoz, hogy leváltsák a regnáló kormányt.
Okvetlenül szükség van az egyéb ellenzéki erők által összeszedhető voksokra is. Az így keletkező szavazatok száma elérheti a fél milliót. Így már csaknem szavazategyenlőség jöhet létre, ami ügyes egyéni jelöltek állításával valóban sikerrel kecsegtethet. Az együttműködés pedig már csak azért is elengedhetetlen, mert bármely „kis párt” kiesése ebből a legfőbb célt fenyegeti, a kormány leváltását.
Ezt a célt pedig kisszerű, és egyéni (pártérdekű) indokok nem veszélyeztethetik. Megértem én persze a pártok célját. Az MSZP-nek nagyon kényelmes egy kétpólusú politikai rendszer, amelyben váltógazdálkodással gyakorolhatja a hatalmat. A probléma ezzel csak az, hogy maga a magyar társadalom nem két-, hanem többpólusú. Vannak benne balközép elkötelezettek (DK), vannak klasszikus szociáldemokraták, liberálisok, nemzeti liberálisok és konzervatív demokraták. Az üdvös az lenne, ha ezek az erők képesek lennének megállapodni a jelen kormány elzavarásában.
A választások után pedig – a legfontosabb törvénykezési feladatok elvégzése után – lehet kialakítani egy sokszínű parlamentet. Az, hogy a demokratikus ellenzék vezető szerepére számot tartó MSZP nem egymaga kapja meg a kormányzáshoz szükséges 51 százalékos többséget, az már másodlagos.
Kénytelenek lesznek koalícióban kormányozni. De ez a politikai felállás még mindig inkább demokratikus (és persze macerásabb is), mint a kétpólusú rendszer bármely formája.
Jobb lenne, ha mindezt nagyon gyorsan átgondolnák a szereplők.
Aha ezt nem teszik, a fenti matematika könyörtelenül érvényesülni fog, ami előre vetíti a kudarc árnyát!
Ceterum censeo OV esse delendum!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése