2014. december 23., kedd

IRRACIONALIZMUS — A HATALOM ARROGANCIÁJA

Egy nappal karácsony előtt a parlament irracionális játékot adott elő. A két rendkívüli ülés bizonyította, hogy a jelen hatalom semmilyen racionális elv mentén nem kíván vitatkozni, mi több, semmibe veszi törvényhozó munkáját.
Az elmúlt hónapokban többször felvetődött, hogy a jelen körülmények között a parlamenti ellenzéknek nem kellene részt vennie a törvényalkotás munkájában, ezzel demonstrálva, hogy milyen mélységesen nem ért egyet sem a törvényalkotás módszereivel, sem a hatalomgyakorlás gyakorlatával. Erősíteni látszik ezt a véleményt, hogy bármit is javasolt az elmúlt időszakban az ellenzék azt a kormánypártok gyakorlatilag megfontolás nélkül utasították el.
A felvetett ellenérvekre arrogáns válaszok születtek a hatalom részéről, mintegy negligálva azokat a szavazókat, akik nem rájuk adták voksaikat.
Szokás mondani, hogy a fák nem nőnek az égig. Ez az év már gyakorlatilag elveszett az ellenzék szempontjából. Azok a tömegtüntetések, amelyek – hellyel-közzel – az egész országon végigsöpörtek mégis mutatják a társadalom elégedetlenségét. Nem ezt ígértétek a választások előtt – hangzik a nép ajkáról.
Egy valamit elfelejtünk: nem ígértek semmit. A választások megnyerésekor csak azt mondták, folytatjuk. Ennél rosszabb üzenetük nem is lehetett! És még csodálkoznak, hogy ha ezrek vonultak az utcára.
Az elkövetkező év sem lesz jobb a hatalomgyakorlás szempontjából. Ugyanilyen irracionális döntések születnek majd. Mert ez a hatalom – és képviselőik – mérhetetlen módon kisszerű és ostoba. Futball hasonlattal élve: nem látnak a pályán. Nem képesek felmérni intézkedéseik következményeit. Nem is tehetik, hiszen a teljes szellemi holdudvarukat leamortizálták. Akik meg most ott sertepertélnek a hatalom körül ilyen-olyan pozíciókban, azok az elmúlt negyedszázadban a közigazgatás és a politika közelébe se kerülhettek alkalmatlanság miatt.
Egyetlen dologban tartják még valamennyire professzionális gyakorlatukat, a kommunikációjukban (lánynevén: politikai propaganda, néphülyítés). Ám, tevékenységük e szegmense is kezd erodálódni. Gondoljunk csak a FIDESZ-KDNP-n belüli ellentétekre.
Forrás: Internet - Véleményvezér
A fentiek miatt aztán csodálkoznak a külvilág (Unió és az USA) reakcióin, és mint elefántok a porcelánboltban törnek-zúznak nagy igyekezetükben. Csak az a baj, hogy ez az igyekezet – mivel nem párosul tudással – hatalmas károkat okoz az országnak. De ezt nem képesek belátni, meg önnön nagyszerűségüktől elvakítva saját maguk is elhiszik, hogy tévedhetetlenek és csak az a jó, ami maguk tesznek. Minden kétkedést, és jóindulatú figyelmeztetést elutasítanak, és támadásnak fogják fel.
Olyanok, mint a cigány vak lova, amikor nekimegy a kerítésnek: Nem vak az, csak bátor! – mentegeti a gazdája.
Lesz a tömegnek dolga a jövő évben is!
De addig kívánok minden olvasómnak kellemes karácsonyt. A boldog új évet meg teremtsük meg magunknak!
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. december 20., szombat

A NAGY TESTVÉR FIGYEL – EKÁER A LOGISZTIKAI RÉMÁLOM

A parlament a szokásos módon, az éves salátatörvényben („2014. évi LXXIV. törvény Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010 évi CXXII. törvény módosításáról”) rejtették el azt a paragrafust – 201. §. –, amely új dimenziókat nyithat meg a magyar gazdaság közvetlen ellenőrzésében.
Most itt két dolog látszik elképesztőnek. Ez a bizonyos EKAER-szám, amit minden cégnek (ha fuvaroztat, szállíttat vagy saját járműveivel szállít) meg kell kérnie és az szerepeltetnie a szállítólevélen, akár belföldi, akár uniós szállítmányozásról van szó.
Ez így leírva tán még magyarázható is: így kívánják felvenni a harcot az adócsalások ellen. Ám a dolog a valóban dolgozó vállalkozásoknál átcsap ez az abszurdba, rémálommá változtatva logisztikájukat, és alapjaiban veszélyeztetve működésüket.
Egy példa érthetőbbé teszi a dolgot:
A magyar „Jóldolgozom” cég megrendel alapanyagot egy francia cégtől. Mindez a mai körülmények között néhány telefonnal és emaillal elintézhető. A cég jelzi megrendelőjének, hogy az árut csomagolta, és egy speditőr cég azt három napon belül leszállítja. Az áru megérkezik, a megrendelő kifizeti az árut és a szállítás díját, és az ügylet lezárult. A szállítmányozó pedig megfelelő okmányokkal igazolta az unió területén, hogy az, ami a kamionon van az legális szállítmány. (Ez volt eddig a gyakorlat.)
Ámde január elsejétől mindez felborul. A vevőnek be kell jelentenie, hogy milyen szállítmányt kap, az honnan jön, mikor érkezik, milyen jármű (rendszám szerint) végzi a fuvarozást. Ráadásul a kísérő okmányokon szerepelnie kell az úgynevezett EKÁER-számnak, amit a NAV ad a bejelentésre válaszul.
Ha mindez nem történik meg, vagy valamilyen adat nem stimmel, úgy a NAV lefoglalhatja az árut és élből az áru értékének 40 százalékát kitevő büntetést állapíthat meg (amit természetesen az adatszolgáltató, a vevő fizet).
Példánkban szereplő „Jóldolgozom” cég tehát fel kell, hogy hívja azt a céget, akitől az árut rendeli, és megérdeklődni, hogy ugyan mondaná már meg, hogy ki és milyen teherautóval szállítja a cuccot. A partner természetesen ezt nem tudja, hiszen őt nem érdekli, hogy a vele üzleti viszonyban álló szállítmányozó milyen kamiont (rendszám szerint) rendel ki a szállításra. Tehát olyan információ beszerzésére kényszeríti a megrendelője, amelyért nem tud kezeskedni. Arról nem is beszélve, hogy az ezer kilométer alatt sok minden megtörténhet: meghibásodik a kamion, valami ok miatt át kell pakolni a szállítmányt stb. Tehát, a leadott adatok már nem pontosak, mi több módosítani se tudja a hazai vevő, mert egész egyszerűen nem is tud a szállítmányt ért változásról.
Amikor az áru kis hazánkba érkezik kezdődhet a kálvária, mert az első mozgó NAV ellenőrzés lekapcsolja a kamiont, a nem megfelelő adatok miatt félreállítja, jöhet a bünti meg minden.
Az ostobaság netovábbja! Az már csak folyamodványa ennek az egésznek, hogy egy komolyabb forgalmat lebonyolító vállalkozás akár 50-60 kamiont is indíthat naponta, amelyek EKÁER-számmal való ellátása (az elektronikus bejelentő ív kitöltése 1000 karakter) olyan adminisztratív és időbeli terhet jelenthet, ami komolyan ellehetetleníti a vállalkozást magát.
Lehetne még részletezni az elírásokat, de álljon itt a paragrafus (8) pontja:
„Az  állami adó- és vámhatóság az  adózó bejelentése alapján az  alábbi adatokat veszi nyilvántartásba és szerepelteti az EKAER-ben:
a) EKAER szám,
b) feladó adatai (név, adóazonosító szám),
c) felrakodás címe,
d) címzett adatai (név, adóazonosító szám),
e) kirakodás (átvétel) címe,
f) kockázatos termék belföldre irányuló közúti fuvarozása esetén a  kirakodási címen található ingatlant az  adott jogügylet kapcsán jogszerűen használó vállalkozás adatai (név, adóazonosító szám), amennyiben e vállalkozás nem azonos a címzettel,
g) termék belföldre irányuló közúti fuvarozása esetén arra vonatkozó adat, hogy az átvételi címre érkezés, valamint az  Európai Unió valamely más tagállamába irányuló közúti fuvarozás esetén a  gépjárműre történő felrakodás megkezdésének bejelentése mely elérhetőség(ek)ről lehetséges (telefonszám, e-mail cím),”
Na, ez egy kicsit furcsa.
Már csak azért is, mert mi a köze a NAV-nak (és általa az államhatalomnak), hogy a vállalkozás kitől, milyen értékben vásárol, és aztán kinek és milyen értékben ad el?
Mindez arra jó, hogy a NAV tökéletes képet kapjon arról, hogy a magyar vállalkozások kivel állnak kapcsolatban, milyen forgalmat „reálizálnak” egymás között. Ez egy teljes gazdasági kapcsolati térképet jelent.
Tekintettel arra, hogy a mai hatalom a NAV-ot mint „fegyvert” használja a „politkailag renitensek” ellen, így ennek az adatszolgáltatásnak a kikényszerítése tovább növeli a hatósággal szembeni bizalmatlanságot.
Arról nem is beszélve, hogy az állam megint olyan dolgokba üti az orrát, amihez semmi köze.
Nem kívánok összeesküvés elméleteket gyártani, de a fenti adatok birtokában bármely magyar vállalkozást tönkre lehet tenni!
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. december 16., kedd

„A SÖTÉT JÖVŐ ÉS A KESERŰ VÉG KÖZÖTT”

Ma a kormányzat tényleg azt hiszi, hogy bármit megtehet és bármit kommunikálhat. Az ostobaságok és teljesen értelmetlen intézkedések tömegei jelentek meg az elmúlt két hétben. A kormánypárt a törvénykezést teljesen törvényellenessé tette azzal, hogy az elfogadásra szánt paragrafusokat nem az illetékes tárcák terjesztik elő, hanem az erre a célra felkért (vagy önként jelentkező) képviselők. Ezzel kijátsszák az általuk az alaptörvénybe foglalt törvényalkotási rendet, amely előírja a hatástanulmányok készítését, a szakmai és társadalmi (civil) szervezetekkel, a szakszervezetekkel való egyeztetés folyamatát.
Forrás: Internet
Minderről meg azt gondolják, hogy „elmegy”, mert az átlagpolgárt amúgy sem érdekli a törvényalkotás, át sem látja annak következményeit. Itt tévednek egy óriásit!
Az elmúlt hetek tüntetéssorozata azt bizonyítja, hogy a magyar állampolgár nem olyan hülye, mint azt a hatalomban feltételezik. A nyilvánosságra kerülő törvények és tervezetek egyre másra verik ki a biztosítékot az átlagpolgárnál, mert pontosan látja, hogy az milyen következményekkel jár majd mindennapjaiban.
Sorolhatnánk most a net-adótól a kábítószer ellenőrzésig sok mindent. Az egyszerű ember is látja: a kapkodás, az ötletelés egy irányba mutat: a jelen kormánynak nincs semmilyen elképzelése arról, hogy az akadozó gazdaságot miként húzza ki abból a kátyúból, ahová az elmúlt négy évben bevezette.
A gazdasági miniszter szeme előtt egyetlen cél lebeg: nem szabad túllépni a költségvetési hiány bűvös három százalékát, mert akkor jön az uniós túlzott deficit eljárás. Az pedig azzal jár, hogy betekintést kell nyújtani a „könyvekbe”, ami bizonyítja, hogy az amúgy is gyengélkedő gazdaság forrásait olyan kiadásokra költik, amelyek nem a társadalom széles rétegeit szolgálja. Akkor kiderülnének az állami megrendelések „nyertesei”, és mindaz a korrupció, ami ezeket körbelengi.
Más problémával is szembe kell nézniük, amire nem találnak orvosságot. A magyar gazdaság – hiába a szép statisztikai mutatók – gyakorlatilag nem növekszik. A statisztikai számok három nagy multi eredményeit mutatják (Audi, Mercedes, Suziki). Ezt bizonyítja az is, hogy az Audi nyári leállása, másfél százalékkal vetette vissza a nemzeti jövedelem növekedését.
Forrás: Internet
Nagy bajok vannak az államháztartás tervezésében. A nemzeti valuta felértékelése a tervezés során azzal jár, hogy a tényleges árfolyam (a forint euróhoz való viszonya) köszönő viszonyban sincs egymással. Így az államadósság nem csökken, hanem nő, legjobb esetben is csak stagnál.
A kormányzatnak nincs elképzelése arról, hogy miként élénkítse a hazai termelést és piacot. Márpedig ha nincs bevonható tőke (az ország harmadik éve a „bóvli” kategóriában van), akkor nincs nemzeti jövedelem növekedés sem. Így az állam a folyamatosan lefaragott „közjószágokra” szánt kiadásait sem tudja fedezni anélkül, hogy ne tenne szert újabb és újabb adókon keresztül bevételre.
Így születhetnek ostoba adók. Ám ezeknek csak egy „hasznuk” van: a kormány által preferált kiadásokra – és a saját klientúra gazdagítására – jut pénz, míg a többség számára legszükségesebbekre nincs forrás. Leépül az oktatás, az egészségügy, összeomlás előtt áll a nyugdíjrendszer.
Mindez a kormányt nem érdekli. Mi több, a miniszterelnök az államosított takarékszövetkezetek évzáró vacsoráján elmondott beszédében olyan képet festett fel, ami mintha nem is e világról szólna. A tudósítások szerint ezek a pénzemberek szótlanul fogadták a nagy ívű beszédet. Senki sem volt, aki csak félhangosan megjegyezte volna: „tudod, hogy mit beszélsz?”. A miniszterelnök gátlástalansága itt is kiütközött: Fontosnak tartom azt is, kérem, segítsenek ebben is, hogy azok a szövetkezetek, akik hajlandóak voltak együttműködni, és részt vettek az átalakulásban, minden tekintetben jól járjanak. Akik nem működtek együtt, az egy másik tészta. Ott is korrektnek kell lenni, de azért nem tudunk felelősséget vállalni. De akik részt vettek ebben a kísérletben, a takarékszövetkezeti rendszer megújításában, azoknak jól kell járniuk. Úgy kell érezniük, hogy megérte együttműködni a kormánnyal, és én mindent meg is fogok tenni annak érdekében, hogy akik vállalták ezt az együttműködést, odahaza a betéteseiknek, a régi szövetkezeti tagoknak, a családtagjaiknak, egyáltalán mindenkinek elmondhassák, hogy a magyar kormánnyal való együttműködés nemcsak helyes, nemcsak becsületes, hanem kifizetődő dolog is.”
Nos ezek a szavak magukért beszélnek. És még csodálkozik a kormányzat, hogy ezrek vonulnak az utcára! Nem is tudom, mit gondoljak felőlük? Egy biztos:
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. december 5., péntek

A JÓISTEN, A SZERENCSE ÉS ORBÁN VIKTOR

Forrás: Internet
Nem szeretnék senkinek a pénztárcájában kotorászni! Mészáros Lőrinc vagyonosodása sem érdekel túlzottan. Nem nagyon ülök fel a SI-faktor (sárga irigység) motiválta propagandának. A meggazdagodás – ha az valós teljesítményekkel, tudással és tehetséggel párosul – polgári társadalmunk sajátja.
Ami a címben szerepel, az azonban túlmutat az elfogadható értékrenden. Az átlagember a maga erkölcsi érzékével ítéli meg környezetét. Ha azt látja, hogy egyesek nagyon gyorsan, és látható és tapasztalható „spiritusz” nélkül gyarapodnak, joggal kezd el gyanakodni. Ezért is vonulgatnak mostanában többezres tömegek fővárosunk utcáin. Nem hisznek a hirtelen sikerekben, mert tudják: azt sehol a világon nem adják olcsón. (Aki nem hiszi tanulmányozza az egyik legsikeresebb magyar cég, a Prezi történetét.)
Forrás: Internet -- Varanus
A legnagyobb baj az, hogy a jelen kormányt olyan szellemi kapacitás veszi körül, amilyet látunk. A felkapaszkodott parvenük szentül hiszik azt, hogy okosok. Az őket körülvevő „kiszolgálók” pedig – mivel hasonló nívón vannak – természetesen állandóan megerősítik őket ebben a hitükben.
Nem is nagyon kerülhet ma kormány közelbe, akinek csak egy kicsivel is több esze van, mert rögtön, mint potenciális veszélyre tekintenek. Gondoljunk csak a 2010-es választások előtti FIDESZ-es képviselőjelölti castingra Orbán Viktor felcsúti házában!
Senki sem kerülhetett be, akinek esetleg valamiféle saját véleménye vagy gondolatai vannak. Az egész kormányzati rendszer is ezt tükrözi. Eltávolítottak mindenkit, aki csak egy kicsit is okosabb, tehetségesebb, tapasztaltabb lehet náluk.
Megfigyelhettük azt is, hogy a korábbi „polgári körös” időkben a FIDESZ-hez kapcsolódó értelmiség is eltávolodik a hatalomtól.
Forrás: Internat
Ha egy közepes szellemi képességgel felruházott hatalom regnál, ne várjunk kiemelkedő intézkedéseket és reagálásokat napjaink meglehetősen bonyolult politikai összefüggéseiről. Bár feltételezem azt, hogy tisztában vannak mindazokkal a problémákkal, amit felhalmoztak, ám pontosan korlátozott szellemi lehetőségeik gátolják őket abban, hogy ezeket feloldják. Nem marad más, mint a legbornírtabb propaganda és reakció. Például az, hogy a NAV elnöke perelje be az amerikai követség ügyvivőjét, valamint a miniszterelnök megjegyzése arról, hogy támadják az ország függetlenségét.
Lehet nagyokat mondani, lehet szájkaratét folytatni, és háborúzni a világgal szemben. Ám ha mindez kiveri a biztosítékot a választópolgárok sokaságában, akkor nem az utóbbiakat kell szidni.
Ha nagyon sokszor mondják valakinek, hogy ostoba, a legelemibb elvárás az, hogy gondolkodjon el ezen, mert a sokak véleménye valószínűleg megalapozottabb, mint a sajátja.
Ha pedig ezt nem teszik, akkor olyan károkat okoznak a jövő nemzedékének, amelyeket évtizedek alatt sem lehet kijavítani. Éppen ezért, egyetlen – bár számukra befogadhatatlan – megoldás létezik: előrehozott választásokon eltakarítani ezt a rendszert és hatalmat, de úgy, hogy belátható időn belül még véletlenül se kerülhessenek a hatalom közelébe.
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. december 3., szerda

KÉT MALOMKŐ KÖZÖTT

Forrás: Internet
Ha az elefántok táncolnak, ott az egér ne legyen a parketten, mert az életével játszik! Ezt az egyszerű igazságot nem ismeri fel a regnáló kormányzat. Minden erejével játssza azt a „független, középhatalmi” álmot, amely nem is létezik.
Kis hazánknak a jelenlegi világpolitikai helyzetben – ha csak egy kis belátó képességünk is van – választott szövetségesei mellett a helye. Nincs lehetőség arra, hogy valamiféle kettős tánccal (lásd: pávatánc) elhitessük azt, hogy mindkét fél számára fontosak vagyunk.
Nézzünk már szét a világban! Magyarország az Európai Unió – gazdasági és politikai – és a NATO – katonai stratégiai – szövetségese. Nem tehet úgy, hogy mindezt figyelmen kívül hagyja, és partnerei ellenében azokkal kokettál, kik ellen egyébként szövetségesei éppen a legszigorúbb szankciókat alkalmazzák.
Forrás: Internet -- Hetek.hu
Ugyanakkor annak sem látszik semmiféle nyoma, hogy Putyin Oroszországa bármiféle „megértéssel” viselkedne irányunkban. Az orosz elnök épen most vonta vissza részvételét (és a Gazpromét is) a sokat emlegetett Déli Áramlat projektjéből.
Mindezekre a kormány szánalmasan reagált. Bekérette a külügyminisztériumba az amerikai ügyvivőt és kikérték maguknak – több tiszteletet Magyarországnak szlogennel – McCain republikánus szenátor amerikai kongresszusban elhangzott kijelentéseit. Ráadásul a magyar külügyminiszter azt hangoztatta, hogy „a washingtoni magyar nagykövetség kapcsolatban van a szenátor stábjával, és konzultálni fognak velük John McCain kijelentéseiről és azok hátteréről”.
Forrás: Internet
Nos ennél szánalmasabbat nem is tehettek volna. Már csak azért is, mert a nevezett szenátor az amerikai kongresszus egyik legbefolyásosabb republikánus (napjainkban ellenzéki) tagja, és mint ilyennek semmilyen formális kapcsolata nincs az amerikai adminisztrációval (kormányzattal).
Tehát ha a magyar nagykövetség – mint a magyar kormány képviselője – konzultációra hívja a stábját, akkor az csak egy baráti beszélgetés lehet, ahol az időjárástól a baseball eredményekig minden szóba jöhet, de semmi hivatalos. Egyrészt mert a szenátor nem köteles válaszolni semmire, másrészt pedig ez nem az ő szintje. Úgy általában a diplomáciában azonos szintek tárgyalnak. Államfő az államfővel, kormányfő a kormányfővel, törvényhozás tagja a törvényhozás tagjával. (Az egy másik eset, amikor valamely magas rangú állami vezető egy másik ország nem vezető beosztású tagjával találkozik, ami nem tekinthető a két ország közötti „hivatalos” tárgyalásnak.)
Szóval a mostani futsalos külügyéreknek lenne még mit tanulniuk. Ideje lenne belátni, nem célszerű elzavarni a hivatásos diplomatákat, akiknek több van a kisujjukban, mint az előbbiek fejében.
Nem különb az a reagálás sem, amelyben az apparátus most mindenféle szerződéstervezeteket fabrikál az orosz partnernek, olyanokat, amelyből majd jól ki lehet hátrálni. Ez persze nem lesz elegendő megoldás, hiszen az orosz felet sem ejtették a fejére.
A kabinet hibát hibára halmos és a hullámok lassan összecsapnak a feje felett.
Forrás: Internet
Az utóbbival (atomerőmű) kapcsolatban már a tárgyalások előtt sem értette meg a kormányfő, hogy az az elképzelés, miszerint a majdan felépülő erőműből energiát ad el Európának, csak az ő fejében létezik.
Európa ugyanis egy egészen más energiastratégiát követ. Nem mostantól, hanem lassan 15 éve. Folyamatosan növelik a megújuló energiaforrások kapacitásait. (Németország már az idén elérte azt a szintet, amit egyébként 2020-ra tervezett.) A napelemek és kollektorok valamint a szélerőművek kapacitásait oly mértékben fejlesztik, hogy az belátható időn belül a folyamatosan csökkenő olajárak mellett is gazdaságos lesz.
Így aztán – mint látjuk – a magyar kormány egyik pofont kapja a másik után. Ám ez nem kocsmai verekedés, hogy az az igazi férfi, aki adja, hanem aki állja. Ezeknek komolyabb következményei vannak, aminek a levét az egész ország fogja meginni!
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. december 2., kedd

KORMÁNYZÁS AD HOC

Forrás: Internet
Valami nagyon nincs rendben regnáló kormányunkkal. Persze a törvényhozásban meglevő kétharmad minderre nem ad valamiféle ésszerű magyarázatot. Ha a kedves olvasó végig gondolja, hogy április óta mit tett ez a kormányzat — siralmas vergődést láthat.
A mindennapokban ezek el is sikkadnak, mert az egyik ostobaság írja felül a másikat. A választópolgár pedig csak les, mint az a bizonyos Alizka a moziban.
Közben a lakosság többségét – akiknek már se energiájuk, se pénzük arra, hogy más forrásokból is tájékozódjanak – elárasztja a kormányzati média „hurrá optimista” propagandája. Az egyszerű ember tényleg azt gondolhatja ezek hallatán, hogy minden rendben van. Az, hogy saját tapasztalatai ezt nem mindenben támasztják alá, betudja annak, hogy esetleg romló körülményei csak a helyi körülményekre vonatkoznak. Nem képes saját helyzetét és a „nagypolitikát” összekötni, és levonni a következtetést: hozzá nem értők irányítják az országot.
Csak néhány dolog, ami pedig meg fogja határozni jövőbeni életét:
Forrás: Inrternet - Femina.hu
Nem fogsz vásárolni vasárnap, mert érthetetlen (dehogy is érthetetlen, jól meghatározható saját anyagi érdekek) okokból megfosztják a vásárlót attól, hogy beszerezze azokat a dolgokat, ami egyébként nem fér bele egy átlagos napi beszerzésbe. Nagyon hangzatos az indoklás, miszerint a családok érdekében ne dolgozzon a kereskedelem, mert a dolgozók legyenek a családjukkal.
Mindezt elhatározzák annak ellenére, hogy maguk a dolgozók is jelezték: hiányozni fog az a jövedelem, amelyet a pihenőnapi munka többletdíjazásával keresnek. Figyelhetnének arra is, amit a kereskedő cégek mondanak: komoly bevételkiesésre számíthatnak, ami közvetlenül érinti a költségvetést is. Ha ugyanis x összeget (itt éves szinten milliárdokról van szó) forgalmaznak a vasárnap nyitva tartó üzletek, annak minimum 27 százaléka ÁFA formájában a költségvetést gyarapítja. Itt és most nem végeztem számítást arra, hogy egyéb állami bevételek (adó, járulékok stb.) mennyivel lesznek kevesebbek.
Ez a bevételcsökkenés pedig érzékenyen érintheti azt a bizonyos három százalékos hiánycélt. Már csak azért is, mert minden független gazdasági elemző műhely – hazai és nem hazai – azt hangsúlyozza, hogy a következő évben csökken a nemzetgazdaság teljesítménye. Ha pedig ez csökken biztosan csökken minden – úgymond – szociális kiadás az oktatástól az egészségügyön át a szociális ellátásig. Ennek pedig egyenes következménye az ország elnyomorodása, a már ma is elviselhetetlenül gyors ütemben növekvő szegénység.
Ez pedig olyan indulatokat fog gerjeszteni az országban, amelyet a kormány nem lesz képes kordában tartani. (Emlékeztetnék a 2004-es Szlovák éhséglázadásaira). Súlyosbítja a helyzetet, hogy az itthoni rasszizmus erősödésével valós a szomszédoknál már megtörtént események esetleges hazai megismétlődése. A szociális érzéketlenség – például a gyermekélelmezéstől milliók átcsoportosítása a sport területére – nagyon veszélyes politika.
Az is látszik az elmúlt hetek eseményeinek tükrében, hogy a tömeges tiltakozás sem téríti jobb belátásra a kormányt és a döntéshozókat.
Ez pedig elég szomorú jövőt vetít előre.
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. november 18., kedd

ADÓ, KORRUPCIÓ, TÜNTETÉS, AMERIKA

Forrás: Internet - MTI Soós Lajos
A botrány kitört. No nem a „közfelháborodás”napja miatt, hanem azért, mert végleg lehullott a lepel, és kiderült a király meztelen.
Az már csak hab a tortán, hogy a mai nap elfogadta a kormány adóügyi előterjesztését a parlament. Nem is tehetett mást. Ma ebben az országban a kormányzó párton belül nincs egyetlen, józan paraszti ésszel megáldott, képviselő sem, aki azt merné mondani a miniszterelnöknek, hogy túllőtt a célon, és éppen saját magát lövi lábon.
Az adók emelésére és új adók kitalálására persze azért van szükség, mert egyébként nem tartható a költségvetési hiány három százalékos hiánycélja. És ha ez nem tartható, akkor újra megindulhat az uniós túlzott deficit eljárás, amely a pénzek befagyasztásával és a magyar költségvetésbe való betekintéssel járna. Ettől meg úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől.
Bármilyen furcsa, itt kapcsolódik egymásba a két téma: az amerikai tiltakozás a korrupció ellen és a NER gazdasági rendszere. Ez utóbbi ugyanis egy valamit tartott az elmúlt négy év alatt gazdasági célnak: a magyar gazdaság újraosztását. Ezt azonban nem volt képes megtenni a verseny szabályai között, így „kénytelen” volt a törvényhozó és végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozásával végbevinni.
Nem részletezem, miként osztották újra a piacokat, miként szorították ki – a köznép számára befogadható nacionalista propaganda kíséretében – a nemzetközi cégeket, a bankokat, a nagy kereskedelmi láncokat.
Az elmúlt négy évben dollár milliárdokat vontak ki a befektetők Magyarországról. Mindezt azért, mert a hatalom által előállított törvények szöges ellentétben vannak annak a gazdasági és politikai közösség által vallott gyakorlattal és értékrenddel, amelyhez egyébként hazánk önként csatlakozott.
Az amerikai nagyköveten mind a mai napig valamiféle bizonyítékokat követelnek a korrupciós ügyekkel kapcsolatban. Ez persze nem más, mint a probléma elmaszatolása. Hiszen a amerikai nagykövetség nem konkrétumokkal vádolta meg a kormányt, hanem erkölcsileg.
Az történt, hogy az USA és az EU már régóta tudta, hogy mi folyik adó és korrupciós ügyekben. Felhívták a kormány figyelmét több ízben is, hogy ez a gyakorlat számukra elfogadhatatlan. Az egyes emberek kitiltása csak nyomaték annak bizonyítására, hogy a figyelmeztetést komolyan gondolják. Nem az USA-nak vagy személy szerint az ügyvivőnek kell bizonyítania a korrupció jelenlétét egyes esetekben, hanem a magyar kormány szervezeteinek kellene azt felderíteni, és nyilvánosságra hozni.
Ám a kormány ezt nem teheti meg, mert ha megtenné, saját politikai imázsát rombolná porrá. Az egész rendszer – amit némi eufémizmussal NER-nek és unortodox gazdaságpolitikának hívnak – arra épül, hogy a szervienseket lássák el anyagi alapokkal, és a nemzetgazdaságban megtermelhető értéket a saját gazdasági érdekszférának osszák le. Akinek ez nem tetszik, az vagy alkalmazkodik, vagy pedig felhagy tevékenységével. De találkoztunk e téren némi kényszerítéssel is: gondoljunk csak a kormányzati informatikai rendszer eistandolására, vagy egész szolgáltatási ágak kényszerű államosítására.
Forrás: Internet
Az eszközök között persze nagy szerepet játszik az adópolitika és a korrupció. (Ha tejelsz, maradsz, ha nem, mész a levesbe!)
Szóval, ezt a rendszert unta meg két legerősebb szövetségesünk. Nota bene, a korrupciót nem csak nálunk, de saját házuk táján is tűzzel-vassal üldözik. Gondoljunk csak Juncker esetére. A volt luxemburgi miniszterelnök, jelenleg az EU „kormányának” feje, most éppen azzal néz szembe, hogy megbízatása bizony rövid életű lesz, mert bizalmatlansági indítványt adtak be ellene éppen adóoptimalizálási ügyekben.
Nem tisztem Vida Ildikót védeni, de ebben a játszmában ő csak egy közönséges, feláldozható figura, akire – ha minden kötél szakad – rá lehet kenni a nyilvánosság előtt a szar nagy részét.
A fekália maradéka örökre rákenődött már a FIDESZ kormányra. Hiába fenyegetőznek perekkel, hogy egyetlen kormánytagra sem lehet rábizonyítani a korrupciót. Valóban nem. Egyetlen kormánytag sem fogadott el közvetlenül egyetlen forint készpénzt sem. Csak éppen minden megtettek annak érdekében, hogy ezt a barátaikról se lehessen elmondani. Úgy alakították a törvényeket, hogy ami az egyszerű emberek erkölcsi érzéke szerint megvesztegetés, hatalommal való visszaélés, az ne kerülhessen jogi eljárás alá.
Ügyes! … Mondta erre a régi pesti vicc. Csakhogy mára már olyan lett e „vicc” nagysága, és a hatalomtól elvakultak olyan nyíltan művelik, hogy az már a legegyszerűbb emberekben is megfordította a borjút!
Lesz még itt cifrább tüntetés is, mint amilyen a tegnapi volt! Ez csak a bemelegítés. Az országgal nem lehet mint magántulajdonnal bánni!
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. október 31., péntek

NETADÓ NEM VOLT…. (NEM VAN)… DE LESZ

Forrás: Internet -  pendulum.blog.hu
Kiverte a biztosítékot az átlagembernél a gazdasági miniszter bejelentése, miszerint megadóztatnák a netes forgalmat gigabájtonként. Nosza, lett is nagy nekibuzdulás! Rögtön tízezrek vonultak az utcára, és keresetlen szavakkal (Orbán takarodj!) utasították el ezt a meglehetősen bornírt törvénytervezetet.
Most nem igazán szeretném magyarázni, hogy miért lenne ez a törvény káros. Legyen elég annyit, hogy a hétköznapi életben korlátozná a nagyik kommunikációját családtagjaikkal: unokáikkal, gyerekeikkel. nem is kell ehhez az, hogy az utóbbiak határon túl keressék boldogulásukat, elég annyi is, hogy az ország egyik sarkából a másikba költöztek. Komoly problémát jelentene a tanuló nebulóknak, akik feladataik egy részét már az internet használatával kapják és hajtják végre. Nem is beszélve a felsőbb oktatási intézményekbe járókról, akik egy közönséges kollokviumra is a neten jelentkeznek be.
Gondot jelent a kisvállalkozóknak, akiket köteleztek arra, hogy az internet felhasználásával csatlakozzanak pénztárgépeikkel a NAV-hoz.
És még lehetne folytatni.
Forrás: Internet - NOL.hu
A tüntetéssorozatnak az lett az eredménye, hogy Svájcból visszaérkező miniszterelnök kétfenekű interjút adott a rádiónak. Ebben elmondta, hogy így nem lesz internetadó, de amúgy meg gőzerővel dolgoznak rajta. Deutsch Tamást bízta meg Orbán Viktor mindezzel. Ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaim, de ez legyen az én problémám, szabadon gondolkodhat el róla mindenki.
A legnagyobb gondnak azt tartom, hogy az egész költségvetési törvényből mindössze csak ez verte ki a biztosítékot. Számos más adóváltozást is tartalmaz ez a törvény, például a kereskedelmi láncokra és vállalkozásokra kivetendő járulék, amelyet a forgalom nagyságához igazítanának. Így egy nagyobb kereskedő cég (aminek például az élelmiszer forgalomban általában maximum 3 százalékos az üzleti haszna), ha milliárdos nagyságrendű forgalmat bonyolít, akkor hat százalékban határoznák meg a járulékot. Egyszerűen szólva: többet vonnának el tőle, mint amennyi ekkora forgalmon a haszna.  Ez a vállalkozás csak akkor maradhat talpon, ha a névleges hasznát felemeli a járulék mértékéig. De a nagy kérdés ebben az esetben, hogy mindezt ki fizeti meg!
Ne legyen kétségünk: az átlagember!
Ez az egész játék a mini adókkal és járulékokkal jellemzője a regnáló kormánynak. Miközben nagy garral rezsicsökkentésről beszél, közben apránként – és főleg áttételesen – ennek az összegnek a többszörösét veszi ki a zsebünkből. Mindezt tetézi azzal, hogy szűkíti a szociális ellátásokat és erre kényszeríti a munkaadók többségét is. Legutóbbi intézkedése a cafeteria (a béren kívüli juttatások) megadóztatása 50 százalékkal, amely arra kényszeríti a vállalkozásokat, hogy ezt a fajta „bért” megvonják az alkalmazottaktól, mert akkora terhet jelent a vállalkozásnak, amit már nem tud kigazdálkodni.
Forrás: Internet
A mai hatalom olyan mértékben cinikus és gátlástalan, hogy ennek komoly következményeivel szembesült a magyar társadalom az elmúlt évek során. Az átlagember egy ideig megpróbálta követni a kormány intézkedéseit (esetleg tiltakozott is ellene), majd miután látta, hogy ennek semmi értelme, legyintett rá. A polgár elmerült saját gondjainak megoldásában (még akkor is, ha ezeket a gondokat tulajdonképpen a kormány hozta a fejére) és a politika irracionalitásától elfordult.
Ez okozta azt is, hogy igen csekély volt a választásokon is a részvétel. „Úgy sem változik semmi, a gátlástalanság folytatódik, az emberek semmibevétele sem változik!”
Az az egyetlen biztató a mostani tiltakozóhullámban, hogy olyan emberek is kiálltak saját érdekeik mellett, akik eddig passzívan tűrték a hatalom packázásait.
Ha ez folytatódik, lehetséges, hogy az ország visszatalál Európába!
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. október 23., csütörtök

NEMZETI ÜNNEP — MÉZZEL, MÁZZAL

Régen nem írtam bejegyzést. Nem igazán tetszett – jobban fogalmazva –, teljesen felháborított mindaz, ami a lassan elmúló hónapban kis hazánkban történt. Nagyon „nem áramlott a csí” – ahogy fiam szokta mondani – a választópolgárokban.
Számtalanszor leírtam már, hogy a demokrácia alapja az, hogy az emberek képesek legyenek véleményt alkotni, szabadon, valós információk birtokában, saját tapasztalataik figyelembe vételével. Erre a legutóbbi önkormányzati választásokon sem került sor – néhány ritka kivétellel.
A kormány ostoba és végletekig lebutított propagandája ismét hatott. Hiába a tapasztalat, hiába a széttagolt ellenzék gyengécske tiltakozása, a társadalom negyede ismét hatalomra juttatta azokat, akiket egyébként az elmúlt esztendőkben sokan kívántak a pokol fenekére.
Hogy van az, hogy buta, rasszista és nyíltan szélsőjobboldali emberkék kerülnek újfent vezetői székbe, olyanok, akik az elmúlt négy esztendőben emberileg és politikailag is lenullázták magukat (részegesek, verik az asszonyt, jelképes bábukat akasztanak).
Hová lett a társadalom egészséges önvédelmi reflexe, amely kiveti magából a hasonló alakokat? Vagy én vagyok a naiv és azt hiszem, hogy valaha is volt ilyen képessége a közösségeknek, az országnak?
A választók többsége nem vette a fáradságot arra, hogy felkeresse a szavazófülkéket. Ez pedig intő jel. Valami nagyon nincs rendben.
Ezt a valamit kell nagyon gyorsan megtalálni, elemezni. Mi az oka a nagyarányú érdektelenségnek? Miért van egy generációnak de ja vou érzése, miért gondolja, hogy a mai helyzet – bár nagyon nem ugyanaz, mint 1957 tavaszán-nyarán – kísértetiesen hasonlít a Kádár-rendszer konszolidációjára?
Október 23-a nemzeti ünnep.
A nemzeti lobogó – köszönhetően az őszi szélnek szépen lengedez a parlamenttel szemben. A zászlófelvonás gyér közönségét még büszkeség is eltölthette. Ám egy valamit már nem láthat a mai Kossuth téren: a forradalom lángját. A fekete márvány obeliszket nagy átalakítási buzgalmában eltüntette a mai kormány. Joggal vetődik fel a kérdés: lehet-e ennek valamiféle másodlagos tartalma?  A válasz mai ismereteink szerint feltétlen igen.
E kormánynak már nem jelenti azt 1956, amit a rendszerváltó elitnek jelentett. Negyedszázaddal ezelőtt még a FIDESZ is 1956-ot és annak eszméit tekintette követendő példának. Mára ez teljesen elenyészett és helyét átvette valami avítt, rossz szagú, dohos ideológia, amely egy letűnt és bűnös kormányzatot kíván feleleveníteni, az 1944 előtti állapotokat.
E szavatosságát vesztett politikát persze a mai kormány leönti valamiféle mézes-mázos intézkedési csomaggal, amely segít abban, hogy az egyszeri magyar lenyelje e sok szennyet.
A szép felszín alól persze kilátszik a lóláb, a bornírt világkép és a kapkodó intézkedések, amelyekről ordít, hogy ad hoc születnek, semmiféle hatástanulmány és hosszabb távú gondolkodás nincs mögötte. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a mai hatalom gyáva. Nem meri megmondani, mire készül.
A választások előtt azt hangsúlyozták, hogy folytatják mindazt, amit elkezdtek. És tényleg: lementek a választások és máris megjelentek a „nagy ötletek” az internet adó, a különböző vegyipari termékekre bevezetendő díjak. És még azon is csodálkoznak, hogy mindez kiveri a biztosítékot az egyszerű embereknél.
Forrás: Internet - cink.hu
Persze mindez szolgálja azt a célt is, hogy elfedjen egy sokkal nagyobb problémát: a nemzetközi bírálatok sokaságát, és a kormány ellen megfogalmazott számos kritikát és intézkedést. Az erre adott válaszok pedig hasonlóak az intézkedésekhez: ugyanolyan ostobák és rögtönzöttek.
Mint a struccok, homokba dugják a fejüket, mondván, hogy amit nem látnak (nem akarnak látni) az nincs is. Csak a legelkötelezettebb FIDESZ-fanok érthetnek egyet a kormányzattal abban, hogy semmiféle ismeretük nincs arról, hogy milyen korrupciós botrányok borzolják a tisztességes üzleti szereplők idegeit.
Ha pedig igaznak tekintjük mindazt, amit a kormány állít: „nincs tudomásunk ezekről az ügyekről”, akkor még rosszabb a helyzet, mert akkor alkalmatlanok posztjaik ellátására, élükön a miniszterelnökkel. Boldogabb uniós országokba ebbe már régen belebukott volna a kormányzat — nálunk nem, még csak el sem pirultak. Mi több, képtelenek a helyzetet kezelni. A külügyminiszter rohan Washingtonba, a pofonért, egy harmad vonalbeli tisztségviselővel tárgyalni. Normális esetben, amikor jelzik, hogy nem az adott szintű tárgyalópartner fogadja, akkor el se kell menni. Küldeni kell a probléma megtárgyalására egy hasonló státusú hazai diplomatát. De még ezt a finomságot sem fogják fel. Mindez a hozzá nem értés tipikus példája.
És akkor ez a kormány azt szeretné, hogy a lakosság felhőtlenül dicsőítse és ünnepelje vele azt az ünnepet, amit maga sem vesz komolyan!
Hát nem borzasztó mindez?
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. október 2., csütörtök

NÉHÁNY SZÓ A MAI ELLENZÉKRŐL — ÉS A TÁRSADALOMRÓL

Forrás: Internet - valasz.hu
Az, hogy Lánczi András miként vélekedik a hatalomról és a demokráciáról — az egy dolog. Ezen a társadalomtudományok – ezen belül a politikatudomány – keretein belül lehet, és kell is, vitatkozni.  Ez azonban nem a napi politika, és főleg nem a gyakorló politikusok terepe.
Néhány megjegyzése azonban mindenképpen megszívlelendő: „…De a politika nem alkalmazott etika vagy jogtechnikai kérdés. …A politika lényege a kreativitás, aki ezt nem érti, semmit sem ért a politika lényegéből.”
Az ellenzék ma mintha egy olyan egérhez hasonlítana, amelyet megbabonázott a rá vadászó kígyó szeme, és képtelen racionális cselekvésre, bávatagon várja, hogy felfalják.
2010 óta az ellenzék képtelen a társadalom valós helyeztét felmérni és a legégetőbb kérdésekre stratégiai válaszokat találni, és azokat megfelelő szinten (hogy értsék a legegyszerűbb választók is) kommunikálni.
Pedig volt rá négy évük. Nem használták ki az ellenzékben töltött időt arra, hogy egy merőben új – a század leglényegesebb trendjeit figyelembe vevő – politikát dolgozzanak ki. Nem járták az országot, nem végeztek (legalább is nincs nyoma a nyilvánosságban) lényeges felméréseket. Az addig őket támogató értelmiségieket, akik esetleg segíthettek volna e munkában, „lekoptatták saját holdudvarukból. Az ott feltűnő „szakértők” pedig láthatóan képtelenek voltak megbirkózni e feladattal.
Az sem tett jót a dolognak, hogy a baloldal vezető pártja, és annak konzervatív vezetése nem ismerte fel a változtatás szükségességét, csak akkor, amikor ez a párt szakadásához vezetett. Nota bene, ez hozzájárult a 2014-es újabb, a korábbit jelentősen meghaladó vereséghez.
Baloldalon sokszor elhangzik, hogy az ország teljesen a FIDESZ propagandájának hatása alá került. Ez persze nem igaz, hiszen a rendszeres közvélemény kutatások is azt mutatják, hogy a szavazóképes polgárok 40-50 százaléka számít politikailag passzívnak. Ezt a legutóbbi parlamenti, EU-s választások is alátámasztják. Így lehetséges, hogy a szavazásra jogosultak 34 százalékának támogatásával kétharmados többséget lehet szerezni a parlamentben. Erről azt mondani, hogy a többség, enyhe túlzás.
Forrás: Internet - VS.hu
A legnagyobb baj az, hogy sem 2010-ben, sem 2014 tavaszán nem jelent meg egy olyan politikai alternatíva a mai ellenzék oldalán, amelyre felfigyelt volna a szavazó. nem találkozott távlatos, és a számára vonzó programokkal. Azt azért mégse tekinthetjük annak, hogy „leváltjuk Orbán Viktort”. Mert mi lesz azután? Megy minden úgy, ahogy eddig, vagy tetszenek valami újat csinálni, valami olyat, amiben én, az állampolgár is jobban érzem magam. Amiben, mint egyszerű ember, megtalálom azt kicsi részt, ami miatt érdemes támogatni.
Orbán Viktor megtalálta ezt a hívó szót a sokszor bírált (magam szerint rendkívül kockázatos) „rezsicsökkentésben”. Nem kárhoztatom az ellenzéket, azért, mert nem ment bele vállalhatatlan igéretekbe. De azt gondolom, hogy a magyar társadalom nem olyan ostoba, hogy ne legyen képes saját helyzetét felfogni. Mi több: azt is megérti, ha okosan elmagyarázzák neki, hogy a jelen helyzetből milyen kiutat lehet bejárni.
Ám ezt az utat fel kell neki vázolni. Ha kell, lépésről lépésre, konkrétumokkal. Az olyan – számára elvont – értékek, mint a demokrácia és szubszidiaritás — nem mond semmit.
Tehát a mai ellenzéknek – totálisan függetlenül attól, hogy miként szerepelnek az önkormányzati választásokon – az elkövetkező három évet a társadalmi program elkészítésével kell tölteniük.
Meg azon, hogy végre felülemelkedjenek kicsinyes egyéni és kiscsoportos érdekeiken, és végre elkezdjenek „országban” gondolkodni.
Ha ezt nem teszik, akkor 2018-ban jó eséllyel mennek a levesben — mind!
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. szeptember 29., hétfő

„EGY A TÁBOR, EGY A ZÁSZLÓ?”

A fenti mondat a miniszterelnökhöz köthető, még anno a 2005-ben hirdette meg, a vesztett választások sokkját felejtendő.
Most valami hasonlót figyelhetünk meg ellenzéki oldalon is. A kissé súlytalan és – valljuk be, színtelen – Falus Ferenc főpolgármester bejelentette visszalépését Bokros Lajos javára.
Na, erre varrjon gombot a „baloldal” — gondolhatja az egyszeri választó. Mi folyik itt — teheti fel a kérdést.
A válasz azonban nem egyszerű, de nem is nagyon bonyolult. Ám érdekes következtetések levonására alkalmas.
A FIDESZ a választási törvények módosításával már ez előző ciklusban elérte, hogy a hagyományos demokratikus keretek és gyakorlat alapján ne lehessen fellépni helyette. Itt is most nincs lehetőség e feltételek részletes ismertetésére, volt szó elég róla a parlamenti választások során. A baloldal azonban nem volt képes felkészülni az új törvények adta korlátok közötti harcra. Már csak azért sem, mert döntéshozási mechanizmusaik gyökeresen eltérnek attól, amit a győztes párt magáénak vall.
A demokratikus pártok – és itt nem csak az MSZP-ről, hanem minden más ellenzéki pártról is beszélünk – döntéseiket általában konszenzussal hozzák, a különböző érdekek és értékek közösen vállalható képviseletére helyezve a hangsúlyt.
A tavaszi vereség után a vezető szerepet vivő MSZP láthatóan nem tudott olyan személyt választani jelöltnek (későn is kezdték az ez irányú castingot), akit Budapesten oda lehetett állítani a választók elé, azzal a kitétellel, hogy bármely más demokratikus erő is támogatná.
Ne menjünk most bele azokba az izmozásokba, ahol a különböző pártok bizonyítani akarták, hogy márpedig helyük van a politikai palettán. (lásd: Uniós választások)
A lényeg: még az uniós választások után sem ismerték fel, hogy nincs más lehetőségük, mint az orbáni jelmondat átültetése az ellenéki politizálásba. Most ennek a tévedésnek látjuk kissé parodisztikus előadását.
Paradox módon azonban ennek a folyamatnak is vannak pozitív üzenetei a választók számára. Azt mutatja, hogy a résztvevők egy valamihez: a demokratikus döntéshez valamennyien ragaszkornak. Képesek arra, hogy kompromisszumot kössenek a siker érdekében. (Most a kedves olvasó felhördül persze – vérmérséklete szerint –, hogy micsoda megegyezés ez? De gondolkozzon el azon is, hogy itt és most tud-e jobbat? Van-e a jelen ellenzéki kínálatában alternatív megoldás?)
Egy valami azonban elveszni látszik a főpolgármesteri jelöltek versenyében. Ez pedig az a legutóbbi törvénymódosítás, amely teljesen átrendezte a főváros közgyűlésének összetételét. A kerületi polgármesteri küzdelem háttérbe szorulni látszik, pedig a főváros következő irányító testületének összetétele ettől függ. Bármely polgármester – ad absurdum még Tarlós István is – komoly harcokra számíthat a kerületi vezetőkkel szemben, és igen nehezen lesz képes a főváros érdekeit érvényesíteni a lokálisokkal szemben. Így bármilyen furcsa is: a legfontosabb, hogy a főpolgármester és a kerületi polgármesterek legalább a főbb értékrendjeikben egyetértsenek. Különben kormányozhatatlan lesz a főváros, a közgyűlés döntésképessége megkérdőjeleződik.
Izmozhatnak most a pártok, de nagyon sok lehetőségük nincs: vagy a teljes vereség, vagy a siker kis lehetősége.
Mindennek persze majd a budapesti és kerületi polgárok látják a kárát.
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. szeptember 1., hétfő

A HATALOM „HÁBORÚI”

Olvasom a mai netes böngészéseim során, hogy bizony háború dúl az eddigi szövetségesek között. A FIDESZ két nagyágyúja ment állítólag egymásnak, és eddigi gyümölcsöző kapcsolatuknak látszólag vége. A politikai hatalmat birtokló kormányfő és éhes új szövetségesei elérkezettnek látják az időt arra, hogy megnyirbálják az eddigi „kedvenc” territóriumát.
Nos, ha harc, legyen harc! De azért érdemes végig gondolni, hogy milyen következményei lehetnek ennek a purparlénak.
Forrás: Internet
Egy biztos – legalább is a cikk által hivatkozott „pletykák” szerint –, hogy a politika korlátozni akarja Simicska Lajos befolyását a politikára „A Lajos egy olyan hálózatot épített ki, ami az állam szinte minden területére beszivárgott. Mivel mindenhol ott ültek az emberei, nem lehetett keresztülvinni semmilyen politikai döntést az apparátuson a beleegyezése nélkül. Ez sokkal jobban korlátozta a miniszterelnök döntési szabadságát, mint Brüsszel vagy a multik. Viktor igazi szabadságharca most folyik.”
Ez a fenti mondat két dolgot jelent. Először is beismerése annak a maffiaállamnak, amiről már hónapok óta tudunk Magyar Bálint, Csepeli György és Békesi László írásaiból.
A probléma igazi lényege, hogy ebben a veszekedésben kinek milyen aduk vannak a kezében.
Kezdjük talán Simicskával. Ha igaz a fenti idézet, akkor az államapparátus tele van a nagyvállakozóhoz lojális személyekkel. Hogy ezek miért is képviselik Simicska érdekeit, azt most ne boncolgassuk. Ám jó, ha valamivel tisztában vagyunk: a gazdasági hatalom (pénz, termelőeszközök, vállalkozások, kiépített gazdasági kapcsolatok) általában tartósabbnak bizonyulnak, mint a politikai hatalom. A jelen kormányzati kurzus – ha nagyon akar – árthat annak a cégbirodalomnak, mely felett ma Simicska diszponál, okozhat annak átmeneti veszteséget. De ennek a vagyonnak a nagysága – és a hozzá tartozó kapcsolati rendszer – túlságosan nagy ahhoz, hogy egy ciklus alatt le lehessen amortizálni. (Rossz nyelvek pletykái szerint ennek a vagyonnak egy jelentős része már nincs is a magyar hatalom befolyása alatt, külföldi számlákon csücsül.)
A hatalom másik problémája, hogy nincs lehetősége arra, hogy az új kedvezményezettekből felépítsen egy újabb, hasonló nagyságrendű gazdasági hátteret. Erre nincs forrása még akkor sem, ha minden állami megrendelést az új kedvezményezetteknek juttat. Ugyanis maga az állam áll igen csehül gazdaságilag. Az állami megrendelések források híján pedig a jövőben sokkal visszafogottabbak lesznek, mint az elmúlt öt esztendőben. Ez igaz még akkor is, ha jó néhány milliárdhoz jut az államháztartás 2018-ig az EU-s támogatásokból.
Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy milyen eszközök – többnyire a kommunikáció területén – állnak Simicska rendelkezésére. Ha ezek a csatornák igazán beszállnak a harcba, akkor reklámadó ide vagy oda, a kormányzat sokkal többet veszíthet politikailag, mint amennyi hasznot attól remél, hogy az „új generációra” támaszkodik. (Lásd RTL Klub híradója).
Arról már nem is beszélve, hogy az új kedvezményezettek között nem igazán látni olyan kaliberű személyeket, mint Simicska.
Forrás: Internet
A másik dolog, amit figyelembe kell venni a politika. Lehet a választásokat és a törvényi környezetet változtatni az éppen aktuális kívánalmaknak megfelelően a kétharmad birtokában, de ez nem vég nélküli. Olyan változtatások elképzelhetetlenek, amelyek alapjaiban tennék lehetetlenné a szabad választásokat. (Ha ugyanis ezt megteszik, akkor az Unió válaszlépéseivel, döntően a forrásmegvonással találnák szembe magukat.) Ezt pedig nem teszik meg, hiszen ez olyan állapotokat hozna létre kis hazánkban, amely az azonnali bukásukat eredményezné.
A közvélemény befolyásolása csak bizonyos mértékig (néha nagyon) lehetséges a hatalom részéről. A választásokhoz kapcsolódó propaganda hadjárat eldöntheti egy hatalom tündöklését vagy bukását. Ha az ország polgárainak a közérzete folyamatosan romlik, úgy a kormányellenes vélemények felerősödésével egyre bizonytalanabbá válik az uralkodó politikai elit státusa. Így aztán csínyán kell bánni az anyagi alapokat még mindig biztosító oligarchákkal.
Arról nem is beszélve, hogy ha „levágja az aranytojást tojó tyúkot”, akkor igaz, hogy egyszer jóllakik, de a következőkben éhen hal.
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. augusztus 15., péntek

A BALOLDAL LEHETŐSÉGEI – PARADIGMAVÁLTÁS 2.

POLITIKAI KRÍZIS A VILÁGBAN
Forrás: Internet - parkocka.hu
Mindezek a változások természetesen a társadalmakat nem hagyták intaktan. Azt lehet megfigyelni az elmúlt 50 esztendőben, hogy a politikusok folyamatosan igyekeztek válaszokat találni az egyre gyakrabban jelentkező kihívásokra, de valódi, hosszan tartó és érvényes feleletek elmaradtak. Ennek oka – az eddig használt kifejezésekkel élve – mind a jobboldal, mind a baloldal szempontjából az volt, hogy nem voltak képesek kilépni az évszázadok óta meghatározott gondolkodási, filozófiai kereteikből.
Tizenhetedik-tizenkilencedik századi fogalmakkal próbálták megmagyarázni a 21. század kihívásait. Ez magától értetődően nem sikerült.
Számos filozófus megfogalmazta sommásan, hogy a „nagy narratíváknak vége”. Azaz: sem a konzervatív, sem a liberális, sem a szocialista filozófia nem igazán alkalmas arra, hogy leírja a világ jelen állapotát, arra meg végképpen alkalmatlanok, hogy válaszokat, kiutakat jelöljenek meg.
Forrás: Internet
De hát akkor mi lehet a kiút?
Egy új baloldali politikai gondolkodás bevezetése, amely képes rendezni a mai társadalmi struktúráknak megfelelő viszonyokat, és felmutat egy alternatívát, amelyben a társadalom képes leküzdeni a problémákat.
Mely alapokról beszélünk?
  • A társadalmak számára szükséges anyagi javak előállítása és elosztása.
  • A globalizált világban egy globális rendszer felállítása, amely az előbbieket szolgálja.
  • Egy olyan gazdasági filozófia kidolgozása, amely figyelembe veszi a Föld nevű bolygó eltartó képességét. A fenntartható fejlődés lehetőségeit.
A megoldás kulcsa: kidolgozni egy olyan, az egész világ (a különböző kultúrköröknek is elfogadható) számára érvényes filozófiát, amely képes választ adni az összetett és bonyolult kérdésekre.
  1. Számba venni mindazokat a globális – minden társadalmat, értékrendjétől függetlenül érintő – tényeket, amelyek befolyásolják a társadalmak jövőjét.
-          a források korlátozott volta, energia, édesvíz, rendelkezésre álló termőterület és annak kapacitása, a föld eltartó képessége;
-          a túlnépesedés megakadályozása,
-          az elöregedő társadalmakban a szolidaritás kiterjesztése;
-          az aktív munkaerő hatékony kihasználása;
-          az elosztási viszonyok gyökeres átalakítása.
  1. Kidolgozni annak rendszerét, hogy a mostani fogyasztási spirált valamilyen módon meg lehessen fékezni: ehhez a társadalmak értékrendjét átalakítani, az oktatási és nevelési rendszereket sokkal ökologikusabb gondolkodásra késztetővé alakítani. (A neveléssel módosítani a mostani fogyasztói társadalom értékrendjét.)
  2. Előnyben részesíteni minden olyan fejlesztést, technológiát, amely a források megkímélését szolgálják, és folytonosan megújuló forrásokat használnak fel. Az sokat emlegetett K+F-ben sokkal nagyobb fontosságot biztosítani a megújuló forrásokat használó technológiáknak!
  3. A társadalmakban (a fejlett országokban elsősorban) olyan új társadalmi közmegegyezést létrehozni, amelyben az új termelési és elosztási viszonyok nem gátolják a tőke hatékonyságát, a termelőeszközök fejlesztését, de korlátozzák annak piaci szerepét. Az elosztásban pedig figyelembe veszi, hogy az egyre hatékonyabb technológiai fejlődés egyre kevesebb munkaerőt igényel, így egyre több egyén kerül ki a javak előállításával kapcsolatos tevékenységből és válik „eltartottá”. Az így „feleslegessé váló” egyéneknek kidolgozni olyan, társadalmilag is fontosnak tartható tevékenységet, amely hasznos a társadalom kisebb-nagyobb közösségeinek és megakadályozza a „feleslegessé válás” érzését.
  4. Nagyobb figyelmet fordítani a következő évek (évtizedek, évezred) szellemi eredményeire. Az oktatás és képzés, a fejlesztések és a kutatások egy célt szolgáljanak: az emberiség életlehetőségeinek fenntartását.
  5. Mindezek mellett megőrizni a különböző kultúrák értékeit, úgy hogy a világ kulturális sokszínűsége ne sérüljön, és a társadalmak képesek legyenek megőrizni saját identitásukat (nyelv, hagyományok, vallás).
Tudom, hogy ez a kis alapvetés első olvasatra (hallásra) naivnak és utópisztikusnak tűnik! A régi mondás szerint az ördög a részletekben rejlik, de a következő generációk érdekében meg kell tennünk az első lépéseket, mert már sok területen ma is késő!
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. augusztus 14., csütörtök

A BALOLDAL LEHETŐSÉGEI – PARADIGMAVÁLTÁS

Forrás: Internet
A baloldal ma válságban van, nem csak hazánkban, de szerte Európában is. Mindennek nem mond ellent az, hogy esetenként komolyabb politikai sikereket könyvelhetnek el egy-egy választáson. A hosszú távú és sikeres stratégia láthatóan hiányzik. Ez a stratégia nem csak a 2008-2009-es válságban hiányzik, hanem az elmúlt öt évtizedben folyamatosan. Érdemes ennek okait megvizsgálni, feltárni.
Egyre többször bukkan fel egyes elemzésekben, hogy paradigmaváltásra van szükség.
Sehol sem jelenik meg azonban, hogy valójában mit is értünk ez alatt, milyen új gondolkodási rendszerre van szükségünk ahhoz, hogy megbirkózzunk a XXI. század globális és hazai kihívásaival.
E jól hangzó kijelentések megérdemelnek néhány sort, hogy a mögöttes tartalmat is valamiféle közérthető formába öntsük. A problémakör igen összetett, és minden szegmensére nincs lehetőség e terjedelmi korlátok között részletesen kitérni.
A BALOLDAL FELELŐSSÉGE
A baloldali politikai gondolkodás mindig is azt hangsúlyozta, hogy letéteményese a fejlődésnek, és fő szempontja a társadalmi egyenlőség eszméje. Így véleményem szerint a baloldalnak kell megtennie az új társadalompolitikai alapok kidolgozását.
Igaz, hogy ez nem jár közvetlen, napi politikai sikerrel, nem lehet vele választásokat nyerni, ám a jövő érdekében elengedhetetlen, mert különben a társadalmak – érthető és követhető normák híján – káoszba, populizmusba, összeomlásba süllyednek.
Néhány gondolat arról, hogy milyen helyzetben is vagyunk: Az értékelést gazdasági, társadalmi, tudományos, technikai és politikai filozófiai megközelítésbe kell helyezni, mert ha csak az egyik szegmenst hagyjuk figyelmen kívül, máris problémákat okoz, félrevisz a gondolkozásban.
TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK AZ ELMÚLT 50 ÉVBEN
Nem mehetünk el azok mellett a változások mellett, amelyek gyökeresen átalakították a fejlett országok társadalmi struktúráit az elmúlt fél évszázadban. A gazdaság, az ellátó és jóléti rendszerek átalakulása, a kommunikációs forradalom, a tudományos és technikai eredmények gyors és mélyreható változásokat hoztak, amelyeket csak lassan vagy egyáltalán nem volt képes a társadalom követni.
A legfontosabbak:
A tudomány fejlődése felgyorsult az 1950-es évektől. Elkövetkezett az – és napi gyakorlattá vált –, amiről társadalomtudósok csak, mint jövőről elmélkedtek: a tudomány bevonult a termelőerők sorába. A technológiai fejlődés minden eddiginél gyorsabban jelenik meg a hétköznapokban és válik az élet részévé. A mindennapokban ez kevéssé válik tudatossá.
Gondoljunk csak arra, hogy miként jelent meg a gépesítés a mezőgazdaságban. Az iparszerű mezőgazdasági termelés megjelenése addig elképzelhetetlen hatékonyságot hozott az ágazatban. A felszabaduló munkaerő egy része az ún. tercier szektorban talált foglalkoztatást.
Forrás: Internet: - sg.hu
Az ipar sem maradt ki e fejlődési tendenciából. A vezérelt gépek és robotok azt eredményezték, hogy növekedett a munka hatékonysága, csökkent a gyártási veszteség (selejt), és mindezt kevesebb élőmunka alkalmazásával érték el. Munkakörök váltak feleslegessé, amely egyébként komoly feszültségeket okozott a ’60-as, ’70-es évek nyugati társadalmaiban is.
Azt azért tapasztalhattuk, hogy a társadalmak elégedetlensége megnyilvánult. Például a hatvanas években a nyugat-európai diáklázadások, amelyekre nem volt képes a baloldal – sehol – megfelelő választ adni. Szerény, de annál nagyobb visszhangja volt az úgynevezett Eurokommunizmusnak, amely aztán szép csenden ki is halt, mert ki kellett halnia.  A hatékonyság, amely jellemezte a nyugati gazdaságokat, kitermelte a Keynesi modellt, a jóléti társadalmakat, nem kedvezett a baloldalnak. Azt sugallta, hogy a kapitalizmus keretei között is lehet megoldásokat találni.
Az első olajsokkra adott – főleg technológiai válasz – erősítette a társadalmakban azt az érzést, hogy „minden megoldható” nagyobb zökkenők nélkül.
A ’70–’80-as évek elektronikai forradalma gyökeres változásokat hozott. A számítástechnika elterjedése egyes iparágakat teljesen megváltoztatott, szakmákat törölt el. A közigazgatásban és a bankszektorban munkát vállalók száma mintegy harmadára csökkent, ahogyan átálltak a számítógépes ügyvitelre.
Hasonló a helyzet a biológia forradalmával. A genom feltérképezése, a géntechnológia eredményei teljes egészében megváltoztatták a mezőgazdasági és élelmiszer-termelés struktúráját, és megjelent az egészségipar (egészségügyi ellátás és gyógyszergyártás) területén is, közvetlenül érintve az egyéneket.
Az egyéb technológiai fejlesztések végső határait pedig ma sokkal kevésbé vagyunk képesek felbecsülni, felmérni, mint akár 25 esztendővel ezelőtt.
Forrás: Internet - Gfk
Lehetne még hosszan sorolni az eseményeket, de egy közös hatásuk van: gyökeresen átalakították az anyagi javak előállítását. A leglényegesebb azonban az, hogy totálisan átalakította a főleg a fejlett országok (Európa és az USA) társadalmi szerkezetét. Ez az átalakulás drasztikus volt. Szinte teljesen megszűntek rétegek, osztályok. Ma már senki sem beszélhet a klasszikus értelemben vett munkásosztályról vagy parasztságról, de nem beszélhetünk a tradicionális középrétegekről sem. A társadalom a jól ismert talpára állított háromszög helyett egyre inkább egy tojásra hasonlít, amelynek alsó (kövérebb) fele semmi másból nem él, mint amit a különböző hatékonyságú szociális hálók kínálnak.
És ez a technikai, tudományos és társadalmi átstrukturálódás nem hozta magával a politikai felépítmény átalakulását, a politikai ideológiák megújulását. Illetve olyan nemzetközi eseményeket gerjesztett, amelyre senki sem számított.
Itt kell megjegyezni még egy fontos tényt: a ’70-es évek végétől erősödtek fel a környezetvédelmi szempontok. A Római Klub ’72-es jelentése borús jövőképet vizionált mind energetikailag, mind a fenntartható fejlődés szempontjából. 
(Folytatása következik....)
Ceterum censeo OV esse delendum!

2014. július 30., szerda

A MUNKA TÁRSADALMA

Most tekintsünk el a történelmi visszatekintéstől, az olasz korporatív és fasiszta (nem náci) állam kialakításától, és annak összehasonlításától mai regnáló kormányzatunkkal.
A „munka társadalmának” kialakítása – Orbán Viktor miniszterelnök hagymázos álma – ugyanis a XXI. század első évtizedének közepén enyhén szólva is antagonisztikus.
Elhiszem: merész kijelentés, de vizsgáljuk meg, milyen tények alapján jutunk erre a kijelentésre.
A munka
Forrás: Internet
A munka a filozófia szerint alkotó emberi tevékenység. És mint ilyen, valamiféle értéket állít elő. Ez az érték lehet anyagi természetű, de ugyanígy lehet nem kézzelfogható (immateriális).
Az emberiség a kezdet kezdete óta tevékenységének jelentős részét azzal töltötte, hogy biztosítsa saját létfenntartását. Halászott, vadászott, gyűjtögetett. A későbbiekben – mivel igen intelligens és eszes lény – mindent elkövetett annak érdekében, hogy a maga számára szükséges anyagi javakat (létszükségleteit) a lehető legkevesebb munkával és energia befektetéssel teremtse elő. Amúgy egyszerűen ezt hívták ipari forradalomnak és technológiai fejlődésnek.
Ez a folyamatos változás létrehozta a társadalmi rendszerek változását is. (Megest nem érdemes e témába belemenni, mert a blog nem ad rá terjedelmet — gondoljunk középiskolai és egyetemi tanulmányaink során elsajátítottakra.) A társadalmi rendszerek változása pedig kitermelte – mint immateriális javat – az uralkodó ideológiákat, amelyek azonban sajátosan ötvözték a fennálló éppen aktuális rend valamiféle védelmét és az emberben meglevő szabadságra való vágyát. Egyszerűsítve a dolgokat: megszületettek a liberális (szabadságelvű) és szocialisztikus (a társadalmat komplexen vizsgáló) filozófiák. Ezeknek csak egy komolyabb hibája volt, hogy a mindenkori politikára csak abban az esetben voltak hatással, ha a politikát éppen gyakorlók szándékainak indokként megfeleltek. (lásd: „létező szocializmus”). Mindezek a filozófiáknak van még egy nagy hibája: döntő többségük a XVII–XIX. században keletkezett. Az akkori nagy elméknek fogalmuk sem lehetett arról, hogy a huszadik század, és annak második fele, miféle robbanásszerű tudományos és technológiai forradalmat valósít meg.
De vissza a munkához. Az előbb emlegetett technológiai változások azt hozták magukkal, hogy a múlt század hetvenes éveinek kezdetétől egyre kevesebben dolgoztak a konkrét anyagi javakat előállító szférákban, az iparban és a mezőgazdaságban. A „munka” (ez alatt a megélhetéshez szükséges pénz megszerzését értjük) fokozatosan eltolódott a szolgáltatások és a nem anyagi javakat előállító szférák felé. Érdemes tallózni a eurostat weblapján.
Várható jövő
A trendek azt mutatják, hogy az elkövetkezendő évtizedben folytatódni fog a folyamat, miszerint az iparban egyre kevesebb munkavállalóra lesz szükség. Hasonlóval számolhatunk például a pénzügyi szektorban is, ahol a számítástechnika és a kommunikáció fejlődése szorítja ki az alkalmazottakat.
Forrás: Internet
A mezőgazdaság sem áll jobban. A családi és kis gazdaságok ugyan alkalmasak arra, hogy egy-egy családot eltartsanak, de az azokban folyó termelés mind árát, mind hatékonyságát tekintve messze elmarad a szövetkezetek vagy nagyobb vállalkozások diktálta versenytől.
A fentiekből fakadó értékelés pedig több mint érdekes. Az elkövetkező egy-két évtized alatt enyhe gazdasági emelkedés mellett is csökkenni fog az élőmunka szükséglet. Egyre kevesebb ember fogja megtermelni a társadalom számára szükséges anyagi javakat. Egyre több ember válik „feleslegessé” ebben a folyamatban.
Új filozófia szükségessége
És éppen ez az a tény, amely totálisan új filozófiai és politikai megközelítést igényel. Erre a problémára az előzőekben már emlegetett filozófiák alkotói (a liberális Adam Smith, John Lock, Ricardo és Mill; a szocialisták: Robert Owen, Saint Simon, Fourier, a későbbiekben Marx és Engels) nem lehettek felkészülve. Így ezek a filozófiák ma már nem nagyon alkalmasak arra, hogy napjaink kihívásaira segítségükkel válaszokat találjunk. Mészáros István a ma élő legnagyobb baloldali gondolkodó kivétel talán e sorból, aki  „A tőkén túl” című művében – paradox módon, de marxista módszerrel – cáfolja Marxot és az azóta ez utóbbi nevéhez fűződő (többnyire igen leegyszerűsített) politikai filozófiákat.
A nagy filozófiai és politikai kérdés – ami főleg a fejlett országokat érint – ugyanis az, hogy az anyagi javak előállításában nem résztvevő emberek minként részesedjenek abból. Megdőlni látszik ugyanis az a régi mondás: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!”.Sok ember nem azért nem dolgozik (vesz részt az anyagi javak előállításában), mert lusta, hanem azért, mert egész egyszerűen nincs szükség a részvételükre.
Ám a nagy kérdés mégis megmarad: mit kezdjen a társadalom ezzel az egyre növekvő tömeggel? Miként biztosítsa számukra az emberhez méltó létezéshez szükséges forrásokat? Hogyan kezelje őket?
Egyre inkább kibontakozik annak szükségessége, hogy egy új társadalmi közmegegyezést kell létrehozni, a javak elosztásának új rendszerét
Azok a politikusok, akik nem látják ennek szükségét, előbb-utóbb bukásra vannak ítélve. Ami pedig e közmegegyezés létrehozását illeti, azt is látni kell, hogy ezt nem lehet egyetlen állam (társadalom) keretei között megvalósítani, hiszen a mai világ számtalan közvetlen és közvetett szállal kapcsolódik egymáshoz. Nagy átalakítások nem lehetségesek még egy nagyhatalom keretein belül sem.
Itt téved tehát Orbán Viktor és mindazok, akik a „munka társadalmát” hirdetik. Itt téved Botos Katalin és a Népesedési kerekasztal is.
Nem látnak tovább az orruknál, és nem képesek levetkőzni korábbi gondolati kereteiket.
Ceterum censeo OV esse delendum!