VASÁRNAP UTÁN…

Forrás: Internet, Választás.hu

Nagyon sokan – a legfrissebb (2014. 04.07. 10.00) eredmények szerint 1 245 688 fő – értetlenül szemlélték a narancsövezetté vált politikai térképünket. Hát igen! Ennek az értetlenségnek a hátterében nem az áll, amit a politológusok oly bölcsen próbálnak magyarázni.

A választások eredményét nem politikai, sokkal inkább szociológiai alapon lehet magyarázni. A politika útvesztőiben az átlagpolgár elvész. Nem képes megérteni annak nyelvezetét, üzeneteit, és előbb-utóbb fel is adja ezt a szellemi harcot, elfordul a politikától.

Ezt bizonyítja az is, hogy az ország szavazóinak 39 százaléka nem tartotta fontosnak, hogy elmenjen és leadja voksát valamely pártra, politikai erőre.

Mély és a társadalom struktúrájában ­– gondolkodásában – rejlő indokok magyarázzák azt, hogy újra hatalomba került az eddig kormányzó párt. (Milyen százalékos eredménnyel, lesz-e kétharmada vagy nem, az most már irreleváns!)

A magyar társadalom Werbőczi óta vergődik a hatalom és alávetettség hálójában. Ez a feudális viszony alapvetően nem változott sem a reformkor, sem a ’48-as polgári forradalom, sem az első és második világháborút követő kormány- és rendszerváltások során sem.

A kérdés e tekintetben mindössze annyi: mi élteti ezt a „hagyományt”, miért nem képes az egyébként jobb sorsra érdemes nép kilépni e retrográd helyzetből?

A válasz sommás – nyilvánvalóan túlzó is –: a modern korban nem került sor egy alapvetően új társadalmi szerződés kidolgozására. Nem sikerült a történelmi reformfolyamatok során önállóságra és egyéni függetlenségre nevelni az egész társadalmat. Az önmagunkról való gondoskodás, az ezzel járó felelősség (legyen ez egyéni vagy a közvetlen és tágabb közösségre érvényes) nem igazán alakult ki.

A magyar polgárosodás – ide idézve Bánlaky Pál tanár úr értékelését – „…többszörösen megszakítottsága” az oka annak, hogy ragaszkodunk kényelmes helyzetünkhöz: „majd ott fent megmondják mit csináljunk, és az állam majd gondoskodik rólunk”.

Érdemes idézni e szociológiai tanulmányt (utólagos elnézést is a szerzőtől a citátumért, és olvasóimtól a hosszas kifejtésért):

„… Egyszerűen arról szól, hogy a 19. század első harmadában elindult fejlődésnek (polgárosodásnak, a feudális szerkezetből a tőkés-polgári szerkezetbe való átmenetnek; emblematikus történései a reform-országgyűlések, emblematikus figurái: Széchenyi és Kossuth) nem adatott meg a kifutása, kiteljesedése. Az első nagy törés az 1848/49-es forradalom (és szabadságharc) leverése volt; a 19. század harmadik harmadában újraindult fejlődést az I. Világháború (elvesztése, Trianon) szakította meg. Mire ezt a sokkot (és persze az 1929/31-es gazdasági világválság sokkját) kezdhette volna kiheverni az ország, jött a II. Világháború. A háború utáni (tartalmaiban végre valóban polgári jellegű) újrakezdést pár év után megtörte a pártállami diktatúra uralomra jutása. Majd többé-kevésbé stabilizálódott (és ezen belül egy furcsa, kisszerű, kvázi-polgárosodást is felmutató) Kádár-rendszer becsődölése után jött a mindent felforgató rendszerváltás….

A magyar társadalomnak soha sem volt elég ideje ezeket a változásokat feldolgozni, egyik esetben sem volt arra elegendő idő, hogy a változások nyomán kialakuljon az új integráció. A régi rend – korábbi integrációs séma – széttört, új rend – új integrációs séma – nem tudott kialakulni; egy új integráció kialakulásához ugyanis legalább egy-másfél generációnyi idő szükségeltetik. (minthogy egy új integrációt csak azok tudnak megalkotni, akik már nem hordozzák alapvető szocializációs mintáikban a régit.)…”

Forrás: Internet - Marabu

Sajnos ma az a helyzet, hogy a társadalom ilyetén állapotát a FIDESZ ismerte fel, és használta ki a maga előnyeként. Az ellenzék ezt a helyzetet meghaladni vágyta (lásd: européer gondolkodás), ám nem számolt azzal, hogy ezt az eszmerendszert a társadalom többsége nem képes befogadni.

Most ne foglalkozzunk azzal, hogy miért nem teszi: információhiány miatt, műveltségi, tudásbéli hiányosságok okán vagy csak egyszerű kényelemből.

A lényeg: ahhoz, hogy ez a társadalom hasonlatossá váljon azokhoz, amelyek az Európai Unió többségét alkotják, nagyon sok változásra, tanulásra van szüksége.

Csak ez a változás adhatja meg annak alapját, hogy levetkőzze a „alattvalói attitűdjeit”, és képes legyen elutasítani a szélsőségeket.

Arra gondoltam tegnap délelőtt, hogy a posztokat záró szlogent már nem kell idebiggyesztenem! Sajnos rosszul gondoltam! Éppen ezért:

Ceterum Censeo OV esse delendam!