Régen nem írtam már megint, de mentségemül szolgáljon: az az
abszurd, ami az elmúlt hét alatt zajlott a közéletünkben, szinte minden határt
átlépett.
Teljesen hatástalan kampány
A magyar politikai pártok kampánya – talán egy-két elenyésző
kivétellel – egész egyszerűen érthetetlen. Az kétségtelen tény minden európai
uniós országban, hogy a EP választásoknak van belpolitikai összefüggése, de
szerte a Lajtán túl azért mégis csak arról folyt a meggyőzés, hogy itt a
kontinens ügyeiről kell dönteni.
Nem így kis hazánkban. Volt olyan politikus, aki azt nyilatkozta,
hogy most majd az eredmények alapján eldől, hogy ki válthatja majd le a
jelenleg regnáló Orbán-kormányt. Hasonlóan szereptévesztésben voltak a hat
párti „vitán” megjelent politikusok, akiket hallgatva elborzadhatott a néző:
Ezek akarnak képviselni bennünket? A műsort meg is ismételték. Nem kellett
volna.
 |
| Forrás: Internet |
A magyar politikai élet képviselői – tisztelet a kivételnek
– soha nem látott mélységekbe süllyedtek. Pufogtatnak tartalom nélküli frázisokat,
amelyeket valószínűleg erről a
honlapról szednek, elfelejtve azt, hogy ez alapjában egy humoros, gunyoros site.
Még arról se szerzett az átlagpolgár tudomást, hogy mit is akarnak
e képviselők. Szinte egyöntetűen skandálták, hogy a „magyar emberek” érdekeit
szeretnék szolgálni. Na ezzel nem sokkal vagyunk előrébb, hiszen az EP nem az a
testület, ahol a résztvevő országok érdekeit kellene érvényesíteni. Az EP
ugyanis egy közös európai politika kidolgozásának színtere, ahol nem a nemzeti
elkötelezettség, hanem a különböző politikai-filozófiai irányzatok mentén
dőlnek el a vitatott kérdések.
Ez a blog nem arra való, hogy részletezzük az unió
döntéshozatali mechanizmusait.
Azt azonban elvárom – mint magyar állampolgár –, hogy a
Brüsszelbe készülő politikusoknak valamiféle halvány elképzelése legyen a
kontinenst érintő legfontosabb kérdésekről. És ha van, akkor erről engem, mint
érintettet a saját szintemen tájékoztasson. Ne közhelyeket pufogtasson, hanem
érthető és lényegre törő szavakkal vázolja fel, hogy ezekkel a dolgokkal
kapcsolatban milyen véleményt képvisel.
Azt hiszem – figyelemmel kísérve a részvételi statisztikákat
– nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy prognosztizáljuk az igen alacsony
(szerintem maximum 30 százalékos) részvételt. Ez az érdektelenség pedig abból
adódik, hogy a politikai pártok egész egyszerűen nem voltak képesek megszólítani
a társadalmat. No, nem azért, hogy rájuk szavazzanak, hanem azzal kapcsolatban
sem, hogy e szavazás fontosságát megértessék a polgárokkal.
 |
| Forrás: Internet |
De mindegy is! A „magyarember” tiszteletet követel magának,
és le akarja rázni a rákényszerített igát. Legalább is az elmúlt fél év ostoba
politikai propagandája eredményeként.
Ami még abszurdabb ebben a színjátékban, hogy egyetlen szó
sem hangzott el – vagy ha el is hangzott, eltűnt a média hangzavarában – arról,
hogy az elmúlt öt esztendőben mi minden valósult meg az uniótól kapott
támogatásokból. Az a „fogd a pénzt és fuss” stílusa, amikor mindenféle
gonosznak elmondjuk azt, aki egyébként kisegít bennünket a szarból. (Bocsánat
az alpári kifejezésért, de nincs jobb!)
Lesz még itt nagy sírás-rívás, ha az unió egyszer csak
megelégeli mindazt a packázást, amit a mai kormányzat művel (uniós szabályok
felrúgása, a támogatási pénzek elosztása és elszámolása stb.). A pénzcsapok
eldugulnak, és nem lesz, aki jótékonyan tömködné majd a költségvetés egyre
táguló lyukait. Jöhet majd az újbóli „harc Brüsszel ellen”, és a keleti nyitás.
Csak valahogy azt felejtjük el, hogy a „nagy keleti testvérnek” manapság – és
valószínűen az elkövetkező két évben – a legkisebb gondja is nagyobb lesz annál,
hogy törleszkedő kormányunknak érzékelhető segítséget adjon. Ugyanis ez nem fér
bele stratégiai elképzeléseibe. Miattunk nem fog újabb konfrontációt vállalni
sem az EU-val, sem a NATO-val.
Ceterum
censeo OV esse delendum!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése