2016. május 6., péntek

MATOLCSYRÓL, AZ ALAPÍTVÁNYOKRÓL — KÖZÉRTHETŐEN

Forrás: Internet
Napok (hetek) óta megy a pampogás a Pallas Athene alapítványok ürügyén. Elhangzott már minden féle érv és összeg. Szó volt arról, hogy ezt a MNB a devizaadósokon spórolta meg. Elhangzott az is, hogy az egész törvénytelen. Körbejárták ezt a témát közgazdászok, politikusok, ki-ki vérmérséklete szerint.
A probléma csak az, hogy az átlagember egy kukkot se ért mindebből. Miről is van szó? Mi a közpénz, ami elveszti ezt a jellegét?
Tegyünk, a józanész szabályai szerint, egy rendet ebben a kicsit kaotikus helyzetben.
Lőn a MNB-nak hirtelen nagy bevétele, ami az általa olcsón vett és drágán eladott deviza közötti árkülönbözetből adódott. A banktörvény értelmében ezt a többletet a banknak a költségvetésbe kellett volna befizetnie. A költségvetés persze ezzel csinálhatott volna, amit akar: lehetett volna államadósság-csökkentésre, egészségügyre, oktatásra, szociális ellátásra és még számos más, valóban társadalmilag hasznos dologra fordítani. A probléma ezzel csak az, hogy ha ez az összeg bekerül a költségvetésbe, akkor láthatóvá válik – mind a hazai adófizetőknek, mind az európai pénzügyi szervezeteknek –, és mint ilyen, számon kérhető lehet. A kormány már korábban szemet vetett erre-arra (budavári ingatlanok miegyéb), ám ezt a költségvetésből nehezen tudta volna megvalósítani. Így jött a nagy idea: Az MNB létesítsen alapítványokat, alapítói tőkébe tegye be ezt a közel 270 milliárd forintot.
No, ott álljunk meg egy percre. Mennyi az a 270 milliárd? Az bizony egyenlő 270 ezermillióval. Egy kis matematika: 100 milliárd forint az egyenlő 47619 ember éves jövedelmével, ha azt a statisztikai áltag jövedelemmel (175 000 Ft.- bruttó) számoljuk. A 270 milliárd pedig 128 571 fő éves jövedelme.
De az igazi nagy dobás nem csak ezeknek az alapítványoknak a létrehozása, hanem a gazdálkodásuk meghatározása.
Ez tényleg nagy dobás. Ugyanis az alapítványok a 270 milliárdot nem költhetik el, hanem csak annak a hozadékait. Így az alapítványok a kereskedelmi bankokon keresztül állampapírt vásároltak, aminek a kamata 2,3 és 3,55 százalék között mozog. Azaz a MNB az alapítványokon keresztül nem csökkentette az államháztartás hiányát, hanem 270 milliárddal növelte (mert állampapírt vásárolt). Így az alapítványok által bezsebelt átlaghozam 2,9 százalék, ami a tőke után 7, 425 – 7,83 milliárd forint évente.
Nem elég, hogy a 270 milliárd nem került a valóban fontos társadalmi problémák orvoslására, hanem még az adófizetők termelik ki a kamatát is, amit az alapítványok a céljuknak megfelelően elkölthetnek.  Tehát, ami igazán bicskanyitogató:az adófizetők pénzét úgy költötték el, hogy annak még a kamatát is az adófizetők állják!
Mit ne mondjak: ügyes!
A kérdés persze csak az, hogy aki mindezt megérti, az hogy ülhet fel a bankelnök magyarázatának, hogy mindez a közjót szolgálja.
Ceterum censeo OV esse delendam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése