ELSZEMTELENEDŐ HATALOM

Szokták volt mondani, hogy ettől nincs lejjebb. Mint napjaink gyakorlata mutatja: van!

Azt már korábbi postjaimban is megírtam, hogy a népszavazás eredményétől függetlenül a kormánypárt ezt a saját politikai rémálmai megvalósítására fogja használni, s lám, meg is történt.

A „kőbevésett” Alaptörvény sokadik módosítására készül a kormány. Ezt egy homályos, a mai élettel, hazai és nemzetközi viszonyokkal köszönő viszonyban sem levő, „történelmi alkotmányra” hivatkozva teszi.

Csak abban bízhatunk, hogy e módosításhoz nem lesz meg a kellő többsége, bár… ! Nem hiszem, hogy a demokratikusnak éppen nagyon kevéssé nevezhető Jobbikban győzne a józanész!

A FIDESZ már rutinszerűen alkalmazza azt a gyakorlatot, hogy a társadalomra –ebben az összefüggésben a társadalom alatt azokat az embereket értem, akik életvitel szerűen nyomorognak, akik egyik-napról a másikra riadtan figyelik (mert nem tehetnek mást) a hatalom tobzódását olyan területeken is, ahol egyébként semmi keresnivalójuk – rákényszeríti akaratát, nem veszi figyelembe a tiltakozásokat.

Az, hogy az elbukott népszavazást saját győzelmének állítja be, előre látható volt. Az azonban, amit a háttérembereivel csináltat a sajtó terén, az már mindennek a teteje.

Nem megyek most abba bele, hogy a megszüntetett Népszabadság milyen úton jutott el a tulajdonosváltások során abba a helyzetbe, hogy totálisan kiszolgáltatottá vált. Ebben vastagon benne van a magát legnagyobb ellenzéki pártnak tartó MSZP is.

Ennek a húzásnak nem az az igazi tétje, hogy megszűnik egy szerkesztőség. Ez csak egy állomás.

Az igazi tét az, hogy a FIDESZ képes-e felépíteni egy olyan hatalmi struktúrát, amely totális módon uralja a haza nyilvánosságot.

Nagyon úgy néz ki, hogy sikerül!

Ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek. A Népszabadság eltűntével megszűnt az utolsó olyan nyomtatott orgánum, amely hitelesen adott képet a rezsim disznóságairól: a lopásoktól a nemzeti vagyon újraosztásáig, a gazdaság lehetetlen állapotáról, az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra katasztrofális helyzetéről.

Mindez megszűnik. Sőt! Megszűnik a korábbi tényfeltáró írások hozzáférhetősége is.

„A múltat végképp eltörölni…” – hangzott a régi munkásmozgalmi dal. Csakhogy annak más volt az üzenete! A kormány azonban úgy véli, hogy a kezdősort nagy hatékonysággal nyugodtan magáévá teheti.

Amiről nem lehet beszélni, ami nem jelenik meg a nyilvánosság előtt, az nincs! Ami nincs, arról pedig nem lehet, és nem is érdemes beszélni.

A hosszú távú probléma ezzel az, hogy megfosztják az embereket a szabad információszerzés jogától. Ha pedig nagyon sokan nem tudják – mert nincs információ –, hogy mi is történik ebben az országban, a kormányzati sikerpropagandával ellentétben, akkor olyan feszültség halmozódhat fel, amelyet egy idő után már nem lesz képes a politika a demokratikus keretek között kezelni.

Egy országos ellenzéki médium kiesését nem pótolhatják a virtuális világban megjelenő értékelések és megnyilvánulások. Egyrészt, mert ezek olvasottsága elenyésző, és legtöbbször csak azokhoz jut el, akik amúgy is képben vannak. (Vonatkozik ez erre a posztra is.)

Aminek tanúi vagyunk az nem más, mint egy – ma még különböző díszítő jelzőkkel: „illiberális stb.” ellátott – kiépülő diktatúra. Lehet ezt finomítani, így vagy úgy magyarázni, de valóság mégis csak az előbbi: a törvényeket kisajátító és maga hasznára változtató, klientúra építő, az élet egyre több szeletére rátelepedő hatalom.

Márpedig ez nem demokrácia.  A rendszerváltás 27 évvel ezelőtt nem azért történt, hogy kis hazánk lassan, de biztosan visszaforduljon abba az állapotba, amiben a ’80-as évek végén volt.

Márpedig nagyon ebbe az irányba megyünk.

Október a forradalom és a rendszerváltás ünnepe. Ekkor kiáltották ki a harmadik Magyar Köztársaságot. Nem kellene hagyni, hogy ezek az értékek lassan, de biztosan eliminálódjanak. Most van alkalom felszólalni!

De ebben nem nagyon bízom… Sokan, nagyon sokan, képtelenek kinyilvánítani akaratukat, mert még ettől is megfosztja őket a hatalom. Nem rendőri erőszakkal, hanem sokkal kifinomultabb, egzisztenciális eszközökkel.

És ebben ez az igazi gyalázat!

Ceterum censeo OV esse delendam!