FOGÁNAK AZ Ő FEHÉRJE

A hatalom (nem) végre kimutatta a foga fehérjét. A farkas úgy látszik elhatározta, hogy az amúgy békésen bégető birkáit is felfalja. Már senki se mondja nekem, hogy a Soros-bérenc civil szervezeteknek olyan kolosszális méretű befolyása lenne a hatalom politikájára. Ennek a hatalomnak ugyanis jelen pillanatban nincs méltó ellenfele a politikai porondon. A magukat ellenzékinek mondó pártok semmilyen eredményt nem érnek el a parlamentarizmus keretei között, hiszen előterjesztéseik sorra buknak el már a bizottsági szakaszban, annak legcsekélyebb esélye nélkül, hogy valaha is a parlament elé kerülhetnének vitára.

A civil szervezetek pedig kívülről kiabálnak be (kicsit visszafogott – amolyan értelmiségi választékossággal és érvrendszerrel) a politikai játéktérre. Érvrendszerük lehet kristálytiszta, lehet előremutató és hasznos, ám mégsem talál meghallgatásra. A hatalommal szembeni fellépésük pedig nem más a vastagbőrű hatalom bőrén, mint szúnyogcsípés. Nem veszélyes, de viszket.

Ám úgy látszik, hogy ez a kicsiny kellemetlenség is túlzott reakciót vált ki. Mint az igazi szúnyogot: le kell ütni, meg kell szüntetni a kellemetlenség forrását.

A legnagyobb baj, hogy ez a hatalom nem érti a civil társadalmat. Nem érti, mert nem ismeri. Nem tudja, hogy a polgárok önkéntes egyesületei miféle és mennyire hasznos munkát végeznek, milyen hatalmas – egyébként az állam kötelességét jelentő – terhet vesznek le az intézményrendszerről.

Most fagy, és az elmúlt napokban is fagyott. Nem az állami intézmények fogadták be a hontalanok tömegét fűtött szállásokra, éjszakára, hanem a különböző alapítványok, egyesületek és egyházak önkéntesei dolgoztak az emberek megmentésén.

Bár volt olyan egyház, felekezet – kimondottan a keresztényi irgalmasság és szeretet alapján –, amely megtagadta, hogy kapuja előtt meleg ruhát akasszanak ki, vagy megtiltotta, hogy a rászorulók a templom mellett kéregessenek, mondván: zavarja a híveket.

A másik oldalon fiatalok, középkorúak és öregek jelentkeztek tucatjával szociális munkára. Annyian, hogy voltak, akiknek megköszönték a felajánlást, de már nem tudtak munkát adni a szervezetek.

De ne csak az időjárási krízishelyzeteket vizsgáljuk. Civil szervezetek szerte az országban szerveznek a leszakadó rétegeknek, csoportoknak oktatást, nyújtanak segítséget, hogy valamilyen módon kiveckelődjenek abból a nyomorból, ahová az elmúlt hét év arrogáns hatalomgyakorlása taszította őket.

A mai hatalom jellegzetesen óvodás (no jó, ne bántsuk a kicsiket, nem óvodás, hanem agresszív, műveletlen, erkölcstelen), és primitív. Minden hibáját másra tolja: nem képes belátni saját hibáit, kudarcait, hanem permanens ellenségképet vizionálva az okokat magán kívüli problémákban keresi: az EU-ban, a multikban stb. Persze tudjuk, hogy ez csak a propagandájukban van így, mert ténylegesen nagyon is tisztában vannak azzal, hogy mit tesznek. De azt hiszik, hogy korrupt dolgaikat még elrejthetik.

De az a húzásuk, hogy nekimennek azoknak a szervezeteknek, amelyek egy kicsit is, de igyekeznek élhetőbbé tenni ezt az országot, az kontraproduktív. Eltaszítja őket azoktól a jó érzésű szavazóktól, akik eddig, még ha fél szívvel is, de támogatták őket.

Már az 2011-es úgynevezett „civil törvény” is tönkretett és ellehetetlenített számos szociális és kulturális egyesületet, alapítványt.
Ám a mostani lépésetek még tovább feszíti ezt a húrt.

De csak bátran: feszítsétek tovább! De egyről ne feledkezzetek el: mindent nem lehet megcsinálni és lenyomni a nép torkán, még akkor sem, ha ezt Flinkenstein kaliberű éceszgéberek segítségével teszitek.

Ne felejtsétek: 1956 forradalmának se volt sok előzménye október 22-én! A nép egy ideig csendben tűr. Aztán majd cselekszik. Ám ezt nem igazán kívánjuk. Mert ez kiszámíthatatlan következményekkel járna!

Ceterum censeo OV esse delendam!