2017. április 6., csütörtök

SOROSOZÁSRÓL, MIGRÁNSOZÁSRÓL, CEURÓL… MEG A GONDOLKODÁSUNKRÓL

Forrás: Internet
Sokan ebben az országban értetlenül fogadják, hogy azt a tényt, hogy mintegy másfél-kétmillió ember minden kritika (önálló gondolkodás) nélkül magáévá teszi a kormány propagandáját.
Az önállóan gondolkodó emberek (legyenek ezek konzervatívak, liberálisok, baloldaliak vagy akár egyik szekértáborhoz nem tartozók) sajnos elenyésző kisebbségben vannak ebben az országban. Hangjuk gyenge, megszólalási, publikációs lehetőségeik egyre korlátozottabbak, így nem is várhatjuk el, hogy véleményük, érveik széles tömegeket szólíthatnának meg.
Mi ennek az oka? Mi vezet oda, hogy negyed századdal a rendszerváltás után máris vissza-visszaköszönnek módszerek, amelyek a késő kádár-korra voltak jellemzők? Miért tapasztaljuk azt, hogy az emberek nem emelik fel a szavukat, még akkor sem, ha egyébként nyilvánvaló, hogy egyéni körülményeik éles ellentétben vannak azzal, amit a hivatalos kommunikáció sugall?
A válasz egyszerű és bonyolult. Benne van a modern kori Magyarország teljes történelme, társadalmi fejlődésének töredezett jellege, a hankissi alattvalói lét szinte minden jellemzője.
Az átlagembert megelégedettséggel tölti el, hogy ha problémáit (létezőt vagy véltet) más oldja meg helyette, ha a falra festett ördögtől (legyenek ezek a migránsok vagy a nemzetközi nagytőke, élén Soros Györggyel) valaki megszabadítja.
Egyszerű ez a gondolkodás, mint a faék, csak azzal nem számol, hogy a „védelemért” cserébe a hatalom mindig kér valamit. „Tudja Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit” — duruzsolja a terített asztal mellett a hatalmat megtestesítő Virág elvtárs.
A magyar választópolgár – 25 év ide vagy oda – nem sajátította el a polgári léttel együtt járó jó érzést, a szuverenitást, szabadság gyakorlását. Világ életében ahhoz volt szokva, hogy egyetlen dologhoz alkalmazkodjon: a hatalom elvárásaihoz. Az, hogy ez a hatalom milyen, az tulajdonképpen nem is érdekes. Elfogadta a monarchia kiegyezését, elfogadta a Horthy rendszer félfeudalista tekintélyuralmát (egy ideig ezt fasisztának bélyegezte, de aztán leszokott róla). Ugyanígy viszonyult Rákosi durva és Kádár puhább diktatúrájához is. Az azokban megszokott életstratégiák apáról-fiúra és unokára hagyományozódnak. Ez maga az alávetett attitűd, amitől igen nehéz megszabadulni, mert ahhoz tudás, önállóság, vállalkozó kedv és felelősség kellene. Ám ez a legtöbb esetben nincs.
És a hatalomnak ez így jó!
A hatalomnak ugyanis nem jó, ha a választók önállóan és szuverén módon képesek gondolkodni, dönteni saját és közösségük dolgairól. A hatalomnak az a jó, ha alul képzett, könnyen befolyásolható masszával van dolguk, amit kedvükre manipulálhatnak.
Egy szó sem esik ebben a kontextusban arról, hogy a migráns probléma sokkal összetettebb, mint ahogy a propaganda beállítja. Ez nem „terror”probléma, hanem az egész glóbuszt érintő klimatológiai, gazdasági, és társadalmi, kulturális halmaz, amire nem csak Magyarországnak, hanem a teljes fejlett világnak kell megoldást találnia.
Forrás: Internet
Nincs e sorok között lehetőség arra, hogy kifejtsük részletesen, hogy milyen kulturális különbségek vannak az zsidó-keresztény és a muzulmán világ között. Tengernyi irodalma van ennek Mertontól Huntingtonon át a legújabb kutatásokig.
A különböző kultúrák egymás mellett élésének mindig is meg voltak a problémái, amelyek különösen a válságok során élesedtek ki. A békésebb időszakokban sem súrlódásmentes a különböző kultúrájú népességek együttélése, de a harmonikus körülmények között élő társadalom ezt képes kezelni.  Kis hazánkban csaknem 600 éve bukkantak fel az első roma kumpániák.
De ez a hatszáz év sem volt elegendő arra, hogy az ország elfogadja, integrálja őket. Persze lehet azt mondani, hogy aki nem akar integrálódni, azt nem is lehet rávenni erre. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű, mert az integráció azt jelenti, hogy beolvaszt a nagyobb közösség. A beolvadónak el kell fogadnia a befogadó közösség értékeit, elveit, szokásait, mindennapi kultúrájának jellegzetességeit.
Csakhogy az ördög a részletekben rejlik. Ha a befogadott mindezeket a „követelményeket” teljesíti a befogadó kívánsága szerint, úgy saját identitását kell feladnia. Megfosztják mindattól a nemzedéki örökségtől, amiből származik. Ez óhatatlanul feszültséget gerjeszt. Ezek eredménye a szegregáció, az elkülönülés, ami tovább fokozza a súrlódást.
A megoldás nem az integráció, hanem az elfogadás, de ezt pedig a befogadók részéről utasítják el, mert potenciális veszélyt látnak abban, ha számára többnyire ismeretlen identitású, szokású és vallású emberek közelében élnek.
Ezek a problémák évszázadok óta velünk élnek, és félelmeink felülírják még saját kultúránk befogadásra és toleranciára ösztönző értékeit. Így kerül Európa és a zsidó-keresztény világ ellentmondásba saját magával.
Ezt az ellentmondást pedig kerítésekkel, bezárkózással nem lehet feloldani.
Ezt az ellentmondást csak hosszas tanulással, tanítással és a világ gondjainak kezelésével lehet orvosolni. Sokáig kell még dolgozni ezen!
Ezért is félelmetes, ha a bezárkózás politikájának utat engedünk. Ezért probléma, ha egyetemeket zárunk be, lehetetlenítünk el. Ezért probléma, hogy az oktatási rendszerünk fejlesztése arról szól, hogy minél többen maradjanak ki abból, hogy modern, konvertálható tudást szerezhessenek.
Rohamosan csökken a szabadon és függetlenül gondolkodók száma!
Nem kellene hagyni!
Ceterum censeo OV esse delandam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése