2018. február 20., kedd

HOL ÁLLUNK ÉS HOVA TARTUNK? ORBÁN VIKTOR ÉVÉRTÉKELŐJE ÜRÜGYÉN

„..ülök egy sör fölött
a sötét jövő és a
keserű vég között…”
(Hobo – Jim Morrison)
Forrás: Internet, Magyar Hírlap
A miniszterelnök évértékelőjén dicsérte az elmúlt nyolc évet. Újra lándzsát tört a harc mellett: Brüsszel és az Unió ellen, a migráns áradat megfékezéséért, hangsúlyozva, hogy ez a politika egyre inkább teret nyer Európában, lássuk Lengyelország, Itália (Berlusconi) és a német szélsőjobb előretörését.
Mindenki tapsolt (már aki ott volt), eggyé vált a szónok elképzeléseivel.
De valójában mi a helyzet?
Napjaink égető globális problémáiról valóban nem vesz tudomást a kormányfő?  Lehetséges, hogy mindazok az okok, amelyek kiváltják azt a menekült áradatot, amellyel szembenéz a világ, arról nem tud, nem tájékoztatják?
Kevéssé hiszem! Inkább arról van szó, hogy ezeket a maga manipulatív módján felhasználja saját, igen rövid távú hazai politikai érdekeinek érvényesítésében.
Manapság igen kevés szó esik a médiában a globális problémákról. Mindarról, ami igen komoly fejtörést és fejfájást okoz a fejlett világ politikai elitjének.
Környezeti problémák foglalják el az első helyet a sorban. Amit ma látunk a Közel-keleten, az részben ennek köszönhető. Szíria és a térség többi állama már csaknem egy évtizede szenved a klímaváltozás következményeitől. Az elsivatagosodás, a csapadék drasztikus hiánya ellehetetlenítette tömegek életlehetőségeit a térségben. Ezek a milliók első lépésben saját hazájukon belül vándoroltak a nagyvárosok körzeteibe, növelve azok lakosságának számát, de egy cseppet sem növelve azok eltartó képességét. Így a feszültség folyamatosan nőtt a mindenkori hatalommal szemben. Végül is (leegyszerűsítve) hozzájárult az arab tavasz eseményeihez. (Itt tekintsünk el egy pillanatra – már ha tehetjük – a nagyhatalmi játszmáktól, a különböző nyílt és titkos beavatkozásoktól.)
Hasonló a helyzet a Közép-Afrikai térségben is.  A Száhel-övezet problémái szintén évtizedesek. Hasonló gondokkal küzdenek a csendes-óceáni országok.
Forrás Internet -- Digitális tankönyvtár
A túlnépesedés már csaknem negyedszázados probléma. Még az előző ENSZ-főtitkár Ban Ki Mun (Pan Gimun) által szervezett tudóscsoport már a 2010 körül igen kedvezőtlen képet festett a világ helyzetéről. Az akkori előrejelzések szerint, ha nem történik változás, úgy a 21. század végére 14 milliárd körül lesz az emberiség létszáma. Egy frissebb jelentés szerint, mindenképpen lassítani kell a népesség növekedésének ütemét. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a népesség hosszabb időn keresztül nem szaporodik, csak fenntartja önmagát.
És ez okozza a legnagyobb gondot. A különböző kultúrájú országok, térségek felfogásával ez a szabályozás gyökeresen ellenkezik. A vallási felfogás, a hagyományok ellentétbe kerülnek a valósággal, az egyre fogyó forrásokkal, ami óhatatlanul társadalmi feszültségekhez vezet.
A fokozódó problémák táptalajt adnak a leegyszerűsített magyarázatoknak, a szélsőségek terjedésének. Részben ez magyarázza a szélsőséges vallási fanatizmusok felerősödését, a tolerancia csökkenését.
Ahelyett, hogy a politikai elitek a nehezebb, de eredményesebb utat választanák: a globális problémák együttes megoldásának módozatait, inkább a bezárkózás és a leegyszerűsítés politikáját hirdetik. Így maradnak magukra a kevésbé fejlett afrikai országok, így vonulnak ki a finanszírozásukból a fejlett országok.  Egyetlen áttörést tapasztaltunk az elmúlt évtizedekben, az UNAIDS programot, amely csökkentette a legjobban érintett területeken (Közel-kelet, Észak-Afrika, Közép-Ázsia) a fertőzés áldozatainak számát, amely megközelíti a másfél milliót. (1980 óta mintegy 35 millió áldozatot követelt az immunrendszer-betegségben elhaltak száma.)
Ma már szinte napi hír a vízkészletek rohamos fogyása, a tengerek elszennyeződése, a termőföldek eróziója. Mindezek következménye, hogy a növekvő népesség egyre kevesebb élelmiszerhez jut. Amíg a világ fejlettebb régióiban túltermelésről beszélünk, addig a fejletlenebb – és egyben népesebb – területeken fokozódik a nélkülözés. Arról nem is beszélve, hogy a fenntarthatóság követelményei között a Föld nem rendelkezik akkora forrásokkal, hogy az évszázad végére jósolt népességet eltartsa.
Ez pedig összecsapásokhoz vezethet a még meglevő készletek és források birtoklásáért.
Paradoxonként a harmadik digitális forradalom ugyanakkor a lemaradó területeken élőket elegendő információval látja el a globális valóságról, amely mintaként jelenik meg számukra. Növelve a migrációs nyomást.
Forrás: Internet -- Média 2.0 blog.hu
Ezek a tények azonban a jelen politikusait láthatóan nem érdeklik, nincs válaszuk a probléma megoldására, inkább menekülnek a populista megoldásokba. Saját maguk élezik a feszültséget azzal, hogy kilépnek eddigi nemzetközi együttműködési rendszerekből (Trump, Klímapolitikai egyezmény), elutasítják azokat az erőfeszítéseket, amelyek azok megoldását segítenék (Magyarország álláspontja az ENSZ népesedési konferenciájával kapcsolatban).
A miniszterelnök bezárkózási politikája, nacionalizmusa és probléma érzéketlensége nem szolgálja az ország érdekeit. Magyarországnak jelen helyzetben mindent el kell követnie annak érdekében, hogy a felvetődő problémákat a nemzetközi fórumokon kiérlelt megoldásokkal orvosolják. Nem mesterséges félelemben kell tartania országát, hanem azt bizonyítania, hogy kész aktívan részt venni a gondok felszámolásában.
Lehet bagatellizálni a problémát. Lehet azt mondani, hogy ez minket nem érint, lehet azt mondani, hogy képesek vagyunk megoldani azt. Ez azonban nem igaz! Magyarország a maga geopolitikai helyzetével, gazdasági súlyával és népességének számával szinte elenyésző erőt képvisel a világban, és Európában sem tartozik az élvonalba. (Minden erre irányuló propagandával ellentétben.)
Arra azonban képes, hogy mérgezze Európa légkörét, aminek a következményei nem beláthatatlanok. Ha a szélsőséges, populista, nacionalista gondolkodás és vélemény továbbterjed, úgy óhatatlanul komolyabb konfliktusokra kerülhet sor az elkövetkező 15-20 esztendőben.
Ezt pedig unokáink érdekében vissza kell utasítani. Még egy világégést nem kockáztathat meg az emberiség.
Ceterum censeo OV esse delendam!

2018. február 14., szerda

ERŐSÖDÜNK –DE MENNYIRE?

A mai médiumok közül több arról számol be, hogy „Európa csúcsára tört Magyarország, csak a románok tudnak megelőzni minket”.
A keblem rögtön dagasztotta a hazafias öröm! Micsoda eredmény, hát mégis „megcsináltuk”!
Hiába! Magyarnak lenni maga a megtestesült büszkeség! Csak mi vagyunk képesek ilyenre. Európa mögöttünk! Törünk az élre, nemsokára mindenki a mi kegyeinket fogja keresni!
Mindezt az adatok is alátámasztják!
Forrás: Internet
Idézem: „Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostadt két órával később publikálta az összesített európai növekedési számokat …ami a tavalyi harmadik negyedéves adatot leszámítva több, mint hatéves csúcs.”
Na, ez így rendben is van, de azért nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről, és rögtön fel is ébredünk büszke álmunkból, mert megérezzük, hogy bilibe lóg a kezünk!
Miről is van szó? Arról, hogy részletek – és vele az ördög is – a részletekben, ebben az esetben a konkrét növekedési számokban, nem pedig a százalékos értékekben van.
Nézzük a komor valóságot.
Csak néhány adatot idézek, a szemléltetés kedvéért, a többit meg lehet találni ezen a linken, meg ezen. Érdemes böngészni őket, magukért beszélnek. (Adatok USA dollárban)

Európa növekedése 2017-ben: százalékban,     nominálisan,     egy főre jutó növekedés
Euró övezet                                      2,6                        36198                                   567
Spanyolország                                 3,1                         33261                                 1045
Németország                                   2,9                         44072                                   228
Franciaország                                  2,4                         38058                                   292
Olaszország                                     1,6                         34620                                   375
Egyesült Királyság                          1,5                         38901                                   392
Lengyelország                                 4,3                         26003                                   704
Szlovákia                                         3,6                         29156                                   902
Románia                                          7,0                         21647                                  1109
Magyarország                                4,8                         25381                                    550
Nézzük tehát az adatokat a fenti számok tükrében. Ez azt mutatja, hogy hiába az alacsonyabb növekedési ráta, a nominális növekedési összeg mégis csak kis mértékben tér el a hazai adatoktól. Ennek pedig az oka (mint a táblázat is mutatja) sokkal magasabbak az alapadatok, mint amivel itthon számolnak.
Forrás: Internet
Magyarországon egy főre vetítve 550 dollárral nőt a nemzeti jövedelem, de ennek ellenére a német adat 1,73-szor nagyobb. A fenti sorban Spanyolország rendelkezik a legkisebb GDP-vel az euro övezetben, ennek ellenére 1,3-szorosát termelik, mint Magyarország.
Természetesen dicséretes, hogy gazdaságunk ilyen tempóban növekszik. De az, hogy ezzel leelőzzük Európát eufemisztikus csúsztatás.
Ha a növekedési trendek ilyenek maradnának az elkövetkezendő időben, úgy kis hazánknak mintegy fél évszázad kell ahhoz, hogy felzárkózzon a legfejlettebbek szintjére, és még Ausztria utoléréséhez is legalább 25-30 év kell.
A számok és a tények makacs dolgok! Szemben a propagandával!
Az okos, gondolkodó ember inkább a számoknak hisz, mint a mákonyos szövegeknek!
Ceterum censeo OV esse delendam!

2018. február 6., kedd

OKTATÁSÜGY HAZUGSÁGAI A TÉNYEK (SZÁMOK) TÜKRÉBEN

Ma reggel a rádióban elhangzott a FIDESZ egyik korifeusának állítása, miszerint: „…az előző (értsd: szocialista) kormányok pénzt vontak ki az ágazatból, több száz iskolát zártak be, létbizonytalanságba taszították az oktatást”.
Forrás: Internet
Már megint egy ordas hazugság. Mindez azért, hogy biztosítsa a kormánypárt kampánycéljait.
Ha azonban végig gondoljuk az elmúlt „nyócévet”. Minden megmozdulás, diák és pedagógus tüntetés arról szólt, hogy a kormány egyrészt pénzt von ki a különböző oktatási szintekről, és súlyosan gátolja az oktatás szuverenitását, mind az intézményekét, mind a pedagógusokét.
Nem sorolom fel az összes megmozdulást 2010 óta, rá lehet keresni a neten.
Mint ahogy a neten lelhető fel az a kormányzati dokumentum is, ami bizonyítja, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Oktatásért Felelős Államtitkársága készített „Oktatási pénzügyi adatok” címmel 2016-ban.
Az ebben a dokumentumban található adatok egyértelműen mutatják, hogy az oktatásra fordított összegek folyó áron folyamatosan emelkedtek 2008-ig, majd onnan csökkentek 2015-ig, majd emelkedett vissza a 2006-os szintre. Nem szabad elfelejteni, hogy a 2008-09-es gazdasági válság jelentősen visszavetette az ország gazdaságát, de ennek ellenére a nominális költés növekedett az oktatásban.
Ha mindezeket összevetjük a hazai bruttó nemzeti termék (GDP) értékével, akkor azonban már más a kapott érték. 2003-tól, az akkori 5,7 százalékról folyamatosan csökkent az oktatásra fordított összeg.
2000-ben            5%                       2001-ben            5%                     2002-ben            5,4%
2003-ban            5,7%                    2004-ben            5,2%                  2005-ben            5,3%
2006-ban            5,1%                    2007-ben            4,9%                  2008-ban             4,8%
2009-ben            4,8%                    2010-ben            4,7%                  2011-ben            4,3%
2012-ben            4,1%                    2013-ban             3,9%                 2014-ben            4,3%
Az elmúlt három esztendőben sajnos nem nőttek az adatok, ami elérhető:
2016-hoz viszonyítva tavaly 270 milliárddal kapott többet az oktatás, de ez tulajdonképpen nagyobb fejlődést nem jelent, hiszen a GDP-hez viszonyított aránya nem változott, nem érte el az 2005-ös szintet sem. Ez abból adódik, hogy 2005 és 2017 között jelentős mértékben növekedett a GDP.
A  13,8 százalékos hét éves GDP növekedéshez a 270 milliárdos növekedés az évi növekedésnek 0,7 százaléka.
Tehát a kormányzati állítással szemben a számok mást mutatnak.
Ha pedig valaki mást állít mint a tények, azt lehet indokolni sokféle módon. Lehet nevezni kommunikációnak, propagandának, tájékoztatásnak, de a lényeg marad: egyszerű hazugság!
Ceterum censeo OV esse delendam!

2018. február 3., szombat

KÉT JÓ HÍR HETENTE — KIS MAGYAR ABSZURD

Forrás:Internet
Az igazgató főorvos összevonta szemöldökét.
Mancika! – szólt ki az asszisztensnek (korábban titkárnőnek hívták, de hát változnak az idők és az elnevezések) – hívja össze az osztályvezetőket.  Jelenteni kell a két jó hírt a minisztériumba.
Meg is jelent hamarost az osztályvezetők sora, sok elöl-hátul doktor, megfáradva a napi-heti-sokéves munkától. Ősz fejek – van köztük néhány fiatalabb is –, már tudják, miért hívják őket.
Nos, hölgyeim és uraim! – morog az igazgató –, ki kezdi?
A gazdasági igazgató egészen kicsire húzta össze magát, mintegy jelezve, hogy tulajdonképpen itt sincs, a probléma megoldásához egy ici-picit se tud hozzátenni. Mert mi lenne a jó hír? Már megint kevesebb OEP-támogatást kaptak, mint amennyit elköltöttek a betegek ellátására?. Vagy talán az, hogy lassan itt hagyja minden nem gyógyító beosztású, de az intézmény működtetéséhez okvetlenül szükséges szakmunkás? Nincs már karbantartója, a takarítók is szedelőzködnek, mert másutt jobban megfizetik. Már az étkeztetést se tudja biztosítani, mert a napi rendelkezésre álló összeg kevesebb, mint amennyit a raboknak biztosítanak a börtönben.
A sürgősségi osztály vezetője is vakargatta a fejét, és erősen gondolkodott. Igaz, a héten éppen senki sem vesztette életét az osztályon, de ez nem annak volt köszönhető, hogy minden rendben lenne, most éppen négy orvos hiányzik. Talán azért történt így, mert igazán életveszélyes beteg nem tette be a lábát a héten a sürgősségire. De már így  is van elég gondja, a nővérek is lestrapáltak, amelyik éppen befejezte a műszakot, megy át a másik kórházba, hogy ott kezdje a másikat, mert nem kap annyi fizetést, amiből eltarthassa a gyerekét.
A belgyógyászat vezetője szép lassan felállt, és kisurrant a brainstormingról, csak az ajtóból intett vissza, hogy neki dolga van az osztályon.
A sebészet vezetője végül egy ötlettel állt elő:
Tegyük közzé azt, hogy a múlt héten tyúkszemmel megműtött Mari néni állapota rohamosan javul, hamarosan felgyógyul a kórházi fertőzésből fakadó komplikációból, és elhagyhatja a kórházat.
Forrás: Internet
Nagyot nézett az igazgató! De ez csak egy, kellene még legalább egy eset.
Nem, replikázott a sebész! Ez két eset két siker: leoperáltuk a tyúkszemet és megmentettük a fertőzéstől. Akárhogy is: ez kettő.
Nagy nehezen elfogadták a javaslatot. Az igazgató már is hívta a sajtót, hogy beszámoljon az esetről.
Másnap meg is jelent a kormányközeli sajtóban:
Szenzációs fejlődés a magyar sebészetben. Nem csak új módon operálják a tyúkszemeket, hanem a kombinált kezelésnek köszönhetően leszámoltak a fertőzéssel is!
A minisztériumban mindenki megnyugodott: Az egészségügyben rendben mennek a dolgok!
A minisztérium egyik korifeusa – aki ezt az egész agyrémet kitalálta – persze a saját tyúkszemét a magánklinikán gyógyíttatja.
Ceterum censeo OV esse delendam!

2018. február 1., csütörtök

FOKOZOTT ELLENŐRZÉS — FÉL A HATALOM?

Február elsejével, egészen június végéig az országos rendőrfőkapitány fokozott ellenőrzést rendelt el az ország egész területére.
A rendőrség honlapján a lakonikus bejelentésen – tényközlésen – kívül semmi sem szerepel. A sajtóban – főleg az internetes médiumokban – ezt a rendőrségi forrás a jogsértő cselekmények elkövetésének megelőzésével, elletve megszakításával indokolta.
Na, itt is most álljunk meg egy pillanatra. A bűnügyi statisztikák és a közúti balesetek száma korántsem indokolja ezt a lépést.
Azt sem kötötték a szélesebb közvélemény orrára, hogy ez az intézkedés valójában nem új. 2015 ősze óta, félévente – mert csak ekkora intervallumra van jogosultsága a rendőrségnek – ezt az intézkedést folyamatosan megújítják.
Eredetileg a nagy létszámú menekültekkel kapcsolatos intézkedésekre hivatkozva vezették be ezt a rendszert. Azonban az elmúlt években felépült egy kis szakaszon a határkerítés, és a magyar közvélemény nem igazán találkozik menekültekkel (migránsokkal, ahogy a kormány három éve hivatkozik e „veszélyre”).
Van azonban e kérdésnek egy másik aspektusa: a hatalom félelme bármely ellene irányuló tiltakozástól.
Játszunk el a gondolattal: az idei választások szoros eredményt hoznak és bármely fél híveit tiltakozásul az utcára szólítja. Ebben az esetben a kormány semmit sem tehet, mert nincs kétharmada, nem vezetheti be a rendkívüli állapotot. Marad a rendőrség és a TEK, amely biztosíthatja a hatalom akaratát. Tehát a fenti intézkedés keretében feloszlathat spontán tüntetéseket arra hivatkozva, hogy az zavarja a közrendet.
Így tulajdonképpen a kormány – politikai nyomásra – befolyásolja a rendőrség munkáját, amelyet egyébként ez a szervezet csak az érvényes törvények alapján láthatja el.
Idézem a fenti linken található anyagot, amelynek szerzői: a mostani igazságügy miniszter Trócsányi László és Schanda Balázs 2014-ben vetették papírra az alábbi sorokat:
„b) Milyen tényállási előfeltételek esetén hirdethető ki? (a szükségállapot- a szerz.)
Az alaptörvény 48. cikk (1) bekezdésének b) pontjában a törvényes rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények (polgárháború), illetve az élet- és vagyonbiztonságot tömeges mértékben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett, súlyos, erőszakos cselekmények (lázongás) alapozzák meg a szükségállapot kihirdetését.
A polgárháborús fordulat közvetlenül kapcsolódik az Alaptörvény C) cikkelyéhez, amely a hatalommegosztás elve mellett tartalmazza a hatalom erőszakos megszerzésének vagy gyakorlásának tilalmát, illetve az ilyen kizárólagossági törekvésekkel szembeni törvényes fellépés kötelezettségét. E tevékenység célzatos: a hatalom kizárólagos megszerzésére irányul, megnyilvánulási módjában pedig fegyverhasználattal jár.
A második fordulat szerint kriminális cselekmények esetében az elhatárolás döntően mennyiségi jellegű: ha súlyosan erőszakos cselekmények mennyisége már a politikai mérlegelés szempontjából a toleranciaszintet meghaladja, felmerülhet a szükségállapot kihirdetése. Ez utóbi esetben ugyanis nem szükséges a tevékenység államhatalom gyakorlásával összefüggő célja: az egyének sérelme is elérheti a szükséges nagyságrendet."
Mindebből látható, hogy a fokozott rendőri ellenőrzés kiterjed majd minden olyan cselekményre (tüntetés, tiltakozás, egyéb civil megmozdulás), amely "politikai mérlegelés szempontjából a toleranciaszintet meghaladja".
Forrás: Internet - Népszava .hu
Vagyis nem arról van szó csak, hogy a polgári tiltakozásnak vannak jól bevált formái, amelyeket a hatalom köteles eltűrni, hanem ezt egy homályos és törvényileg meghatározhatatlan kategóriába helyezi át a hatalom.
Mert az sehol sincs meghatározva, hogy mekkora ez a toleranciaszint, és főleg kinek a toleranciaszintjéről van szó!
Tehát kedves Feleim, ez az intézkedés előjátéka lehet annak, hogy a hatalom még akár erőszakos eszközöktől sem riad vissza, hogy megőrizze mostani státuszát.
Nem szeretnék előre rosszat feltételezni. De azt már látjuk napjaink valóságában, hogy a mostani kormányzat mindent megtesz - saját szájaíze szerinti törvénykezés, közhatalmi ágak befolyásolása, gazdasági nyomásgyakorlás stb. -, hogy biztosítsa a 2018-as választások megnyerését.
Figyeljünk oda! Lesz ennek még folytatása!
Ceterum censeo OV esse delendam!

2018. január 30., kedd

NYÍLT LEVÉL ORBÁN VIKTORNAK — A TÚLVILÁGRÓL

Tisztelt (vagy nem is tudom)
Miniszterelnök Úr! (majdnem elvtársat írtam)

Alulírott Tóth István, volt 55 éves állampolgár, aki ezt a földi világot 1983-ban (betűvel: ezerkilencszáz-nyolcvanhárom) itt hagytam, érdeklődéssel forgatom szellemkezeimben a nekem küldött leveleit és a sok kopogtató cédulát és választási értesítést, amit az elmúlt negyedszázadban kézbesített a posta valahai címemre.
Most arról ne essék szó, hogy utódaim hányszor próbálták már levenni nevem a különböző listákról, amire én még életemben se ácsingóztam volna.
De úgy látszik, Magyarország mostani miniszterelnökének – Horthy Miklóson kívül – egy Csicsikov nevű szélhámos is példaképe lehet. Talán nem ártana elolvasni Gogol: Holt lelkek című örökbecsűjét, hátha akkor ez a példakép leomlana (bár korábbi leveleiben foglaltak alapján kétlem).
Igaz ugyan, hogy 1983-ban – halálom időpontjában – Ön még egy igen fiatal suhanc volt, de tehetségéhez nem férhetett kétség.
Innen fentről szemlélve, volt közgazdászként – a valaha volt KNEB egyik vezető munkatársaként – úgy látom, Önnek komoly problémái lehetnek a magántulajdon és az állami tulajdon különbözőségét illetően. Mindaz, amit ma tesz, az kimeríti mindannak az erkölcsi parancsnak a fogalmát, amelyet – még anno cserkész koromban, úgy 1948-49 táján – csak egyszerűen úgy fogalmaztak meg: „Ne lopj!” vagy úgy: „Mások tulajdonát ne kívánd!”(a Biblia VII. és X. parancsolata).
Ami mostani levelét illeti: Ebbe az országba az elmúlt évek alatt igen sok, számunkra idegen polgárt, (inkább mondanék embert) fogadtunk be, akik hasznos és építő tagjai lettek a magyar társadalomnak.
Ha nincs teljesen képben, mert ezt veszem ki leveléből, néhány példa, csak azért, értse, miről írok.
Csak úgy, adatszerűen:
1947-ben mintegy 247 752 fő költözött a mai ország területére különböző okok miatt, ennek egyik kiváltója volt a II. világháború és az utánuk következő káosz és a ki- és betelepítési hullám.
1949-ben több ezer görög érkezett Magyarországra. Nekik még külön falut is építettek Beloiannisz néven, és utódaik közül számos ismert személyiség került ki.
1973-ban szintén több száz chilei állampolgár települt hazánkba.
1989-ben 10500 NDK-s állampolgár választotta átmenetileg Magyarországot, akik gyakorlatilag a berlini fal lebontásakor és a Horn Gyula nevéhez kötött határnyitás után az NSZK-ba távoztak.
Az 1980-as évektől folyamatos volt a bevándorlás kis hazánkba, főleg Romániából.
Ne feledkezzünk el arról se, hogy a '80-as évek közepétől folyamatos volt a bevándorlás a távol-keleti országokból, Kínából és Vietnamból. Meg igy gyökeresedtek itt nálunk az elmúlt negyed században. Gyermekeik már "banán generációnak" hívják magukat, azaz kívül sárga, belül fehér. Jobban beszélnek magyarul, mint szüleik nyelvén.
1991-ben a dél-szláv konfliktus (Jugoszláv polgárháború) csaknem 90 ezer szerencsétlent sodort Magyarországra.
Érdekes módon azokban az időkben senki sem uszított a menedékkérők ellen, és az ország ellátásukat, elhelyezésüket, ha nem is gondok nélkül, de megoldotta.
Miniszterelnök úr!
Ön tévedésben van. Azt írja: „Az elmúlt év végén lezajlott nemzeti konzultáció során az ország polgárai elsöprő többséggel nemet mondtak a Soros-tervre. …Meg kell akadályoznunk, hogy Magyarországból bevándorlóország legyen.” (Ez utóbbi mondat még ráadásul hibás is, mert „A magyar  helyesírás szabályai” szerint a bevándorló ország két szóba írandó.)
De félre a szőrszálhasogatással: amit Ön ír, az – innen felülről nézve – nem igaz. Az Ön hívei visszaküldték ugyan a kérdőíveket, ebben nincs kétségem, de az a csaknem másfél millió manipulált –hogy mondják manapság? – FIDESZ-fan, mégsem az „elsöprő többség”.
Él még ott lent (fent) vagy 7 millió olyan ember, aki lassan nyolc éve nyögi kormányzata ostobaságait és propagandáját.
Csak úgy, összehasonlításul: az én időmben az MSZMP KB agitációs és propaganda osztálya (az oly sokat emlegetett APO) se mert volna ilyen ordas hazugságokat terjeszteni országszerte. Akkorra már rájöttek, hogy a gaz imperializmus – élén az USA elnökével – nem akarja közvetlenül megdönteni Kádár-rendszerét. Inkább visszaadták a szent koronát. Persze elhangzott különböző pártfórumokon, hogy ez nem más, mint a fellazítás politikája, de ezt gyakorlatilag mindenki megmosolyogta, és szeretett volna fellazulni.
Szétnéztem én itt fenn, találkoztam néhány jó szellemmel. Például Szent Istvánnal is. (Vele nehéz volt találkozni, az elit – a szentek – itt is elkülönülnek, csak úgy ukk-mukk-fukk nem nagyon lehet leszólítani őket.) Szóval megkérdeztem Istvánt is – mint druszámat – mit gondol erről a bevándorlás mizériáról. Eleinte nem értette. Aztán csak-csak, de most se tudott érdemben mást mondani, mint amit anno leírt Imre hercegnek
„ A vendégek és a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. …Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elretteni. Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennél fogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.”
Így megnyugodva, joggal írhatom: amit Ön csinál miniszterelnök úr, az maga az ország rombolás.
Ön az ország érdekére hivatkozik. Innen fentről – az Ön volt kollégáival, politikustársaival: Antall Józseffel, Göncz Árpáddal, Szabó Ivánnal, Torgyán Józseffel – csak csodálkozunk: Nem ilyennek ismerték! Nem gondolták volna, hogy mindazt a munkát, amit végeztek (megpróbálták ezt az országot demokratizálni), ilyen gyorsan és alaposan lenullázta. Sápítoztak is eleget, hogy hová lett az a liberális demokrata fiatalember, aki olyan fennen hangoztatta demokrata voltát.
De azt is látjuk innen fentről, hogy bizony rosszul mennek a dolgok. Egyre több lélek kopogtat idő előtt Péternél a kapuban. Viszonylag mind fiatalember volt, csak hát az elégtelen és rossz egészségügyi rendszer nem volt képes kórjaikkal megbirkózni. Meg halljuk itt fenn azt a sok fohászt is, ami egy jobb életért, lehetőségekért eseng.
Ezen mi már nem nagyon tudunk innen segíteni. Az utódainknak adtunk nevelést, tudást, meg készséget arra, hogy változtatni tudjanak. Mi csak szemlélhetjük, ami hazánkban történik beleszólásunk már nincs. Most eljött az idő, hogy e tudásukkal éljenek.
De egyet ajánlok Önnek: Gondoljon arra, hogy ide fog kerülni idővel Ön is, és itt lelke csak akkor találhat megnyugvást, ha valóban a közért, és az emberekért cselekszik. Nem egy kisebbségért, hanem az egészért. Nem a barátokért, a sógorokért és más retyerutyáért, hanem az országért. Csak akkor lesz méltó a megbocsátásra – és az Ön által hőn áhított államférfi címre -, ha felhagy eddigi tevékenységével. Bár egyesek azt is emlegetik, hogy a politizálással is fel kéne hagynia, mert az már nem magára való, túl nagy a kabát.
Végezetül:
Ne küldözgessen nekem az unokáim pénzén mindenféle papírokat. Felbosszantani már nem tud, de mégiscsak álságos a „holt lelkekre” hivatkozni.
Üdvözlettel innen fentről (másvilág, mennyek, nevezze, aminek akarja):
Néhai Tóth István (1928-1983) közgazdász.
Ui: Ceterum censeo OV esse delendam!

2018. január 29., hétfő

NYUGGEREK FIGYELEM! — EZ VÁR RÁTOK ÉS MINDENKIRE

A GKI (Gazdaságkutató Zrt.) ma közzétette az évre szóló előrejelzését. Tudom, hogy az emberek többsége nem szokott ilyen elemzéseket olvasni, mert elég kacifántosan van fogalmazva. Tegyünk egy kísérletet arra, hogy lefordítsuk a hétköznapok nyelvére az ott leírtakat.
Így rögtön látni fogjuk, hogy mi vár a lakosságra – ezen belül a nyugdíjasokra – 2018-ban.
Forrás Internet -- Portfolio.hu
Az előrejelzés szerin örvendetesen bővül majd a hazai gazdaság, mintegy 4 százalék körüli mértékben. A bérek növekedését 7 százalékra becsülik, ami azt jelenti, hogy a reálbérek (az infláció és a bérek közötti különbség) mintegy 4 százalékkal érnek majd többet, mint 2017-ben. Az inflációt 3 százalékra becsülik 2018-ban.
Mi a helyzet a nem dolgozó, nyugdíjas és járadékokból élő milliókkal?
A mai gyakorlat szerint a nyugdíjakat és a hasonló ellátásokat a magyar kormány az inflációhoz igazítja.  Ez azt is jelenti, hogy a nyugdíjasok kézhez kapott ellátása tulajdonképpen vásárlóerőt tekintve csökken. Ha 3 százalékos az infláció, és annyi a kompenzáció, akkor tulajdonképpen nem kerülnek jobb helyzetbe, hiszen az ellátás növelt összegét elviszi az infláció.
Ha más nézőpontból vizsgáljuk a dolgot, arra jutunk, hogy tovább fog növekedni a különbség a munkajövedelmek és a nyugellátások között. Ha a bérek 7 százalékkal növekednek, úgy az a valóságban 4 százalékkal növeli az elkölthető pénzt egy munkavállaló esetében.
Nézzünk egy példát:
Egy nyugdíjas 100 ezer forint nyugdíjat kap. Ebből él, sújtja a 3 százalékos infláció (amit majd kompenzál a rendszer).
Egy dolgozó 100 ezer forint nettó jövedelemre kap 7 százalék növelést, ami 107 ezer forintot jelent, ez utóbbit terheli az infláció. Így a nettója 103,7 ezer forint.
A két jövedelem szerint az eltérés 6800 forint havonta (egy átlag villanyszámla).
Az olló tehát nyílik a munkából és a járadékból, nyugdíjból élők között. Ez utóbbiak elszegényedése folyamatos, az év eleji ellátáshoz képest 6,8 százalékos.
Ez magyarázza azt, hogy a statisztikai adatokkal szemben a magyar nyugdíjasok anyagi helyzete folyamatosan romlik, és romlani is fog mindaddig, amíg a hatalom meg nem változtatja a nyugdíjak kiszámolásának rendszerét.
Hiába a propaganda, hogy nem hagyjuk a nyuggereket az út szélén, a valóság az, hogy az elmúlt öt esztendőben folyamatosan romlott ennek a társadalmi csoportnak az anyagi helyzete. Lemaradásuk ma már mintegy húsz százalékos.
Forrás: Internet -- GKI.hu
Ha ez a tendencia tovább folytatódik, csaknem 3 millió ember kerülhet nagyon gyorsan a legszegényebb kategóriába.
És itt most nem is beszéltünk arról, hogy a nyugdíjasok csaknem egy harmada kap olyan nyugdíjat, ami alacsonyabb a megélhetési költségeknél.
Ideje lenne ennek a csoportnak elgondolkodnia arról, hogy elégedett-e saját helyzetével és a NER rá vonatkozó pénzügyi politikájával.
Ideje leszámolni azzal a képpel, hogy majd a jóságos kormány Erzsébet utalványokkal segíti ki a nyugdíjasokat. Nem utalvány kell, hanem olyan kompenzációs rendszer, ami megállítja az öregek leszakadását.
Ezt az elmúlt évek gyakorlata alapján nem igen várhatjuk a jelenlegi kormánytól. És ha újra bizalmat kapnának, akkor a nyuggerek csak abban „bízhatnak”, ami a programjuk: „folytatjuk”. De, ha folytatják, az a nyomorhoz vezet!
Ceterum censeo OV esse delendam!