2010. július 19., hétfő

213. Valami véget ért? – Reflexiók Török Gábor blogjára

Tisztelt Török Gábor!
Azt írja a második bekezdésben, hogy a kormány képes lesz-e érdemben változtatni az emberek fejében az életkörülményekről kialakult képen. http://torokgaborelemez.blog.hu/2010/07/19/213_valami_veget_ert

Nos a probléma valóban összetett, és azt hiszem, ez meghaladja a kormány lehetőségeit, kompetenciáit. Nem hiszem, hogy a FIDESZ képes lesz évtizedes elmaradásokat egy ciklus alatt ledolgozni.
Az évtizedes lemaradások alatt nem elsősorban gazdasági eredményességet értek, hanem a magyar társadalom alapszocializációját. Ez a társadalom soha sem volt – a szó klasszikus értelmében – polgári, és demokratikus. Magyarország társadalmi fejlődése, ahogyan ezt jó barátom, Bánlaky Pál tanár úr, megfogalmazta: „...társadalmunk (sajátossága) történetének (társadalomfejlődésünknek) többszörös megszakítottsága. ...” Nem részletezem, a tanulmány megjelent a : "SUB fehér ROSA — A kultúráért" című kötetben a Kultúraközvetítők Társasága kiadásában 2009-ben.
A lényeg az, hogy a társadalom az elmúlt két évszázadban (a XIX. század elejétől) soha sem volt képes a reform vagy forradalmi változásokat oly módon végbevinni, hogy az a társadalom egésze számára befogadott, követendő mintaként legyen jelen a mindennapi életében. Lehetne sorolni az elvetélt kísérleteket....
A magyar társadalom éppen ezért az elmúlt időszakokban nem volt képes elsajátítani a polgári demokrácia „szabályait”. Mindig is egy tekintélyuralmi rendszerben élt: „Ferenc Józsi”; „Horthy őkegyelmessége, a kormányzó úr”; „Rákosi atyánk” és „Kádár Jani bácsi”.
A tömeg – a társadalom túlnyomó többsége – mindig is feljebbvalóitól várta problémái megoldását. Ha ezt nem kapta meg, az esetek többségében belenyugodott alávetett helyzetébe.
A „létező szocializmus” paternalista politikája pontosan ezt a korábbi társadalompolitikát folytatta. Jellegzetes megnyilvánulása volt ennek az „aki nincs ellenünk, az velünk van” kádári jelszó.
Ez a mai társadalom ezt a kényelmes, felelősség nélküli világot sírja vissza azzal, hogy egy olyan politikai erőre szavazott, amely azt sugallta (hangsúlyozottan NEM MONDTA, CSAK SUGALLTA), hogy ha hatalomra kerülünk, minden gondodat megoldjuk.
Csakhogy a gondokat nem a kormánynak kell elsősorban megoldania, hanem magának a társadalomnak, azzal, hogy felelősen gondolkodik saját magáról, körülményeiről, teljesítőképességéről… és még folytathatnánk mi mindenről.
Az előző kormány nyolc év alatt nagyon sok hibát követett el (na, jó: bűnöket is), de ami a sok botrány között elsikkadt, az tulajdonképpen az a kommunikáció volt, amelyet Gyurcsány Ferenc nem csak őszödi beszédében, de korábban is, néhány megnyilatkozásában hangsúlyozott: a polgárok gondolkodásmódjának átalakítása a lényeg. A „csináljuk meg” szlogen is ezt üzente, csak éppen félreértették! (Ezért nem volt jó a fogalmazás!)
A mai magyar társadalom (legalább is annak több mint fele) olyan vezetőt vár és kíván, aki egy csapásra eloszlatja feje felől a felhőket; aki kisegíti, ha felelőtlenül eladósodott; aki gondoskodik arról, hogy kis hazánk tejjel-mézzel folyó Kánaán legyen.
Tudjuk: ilyen vezető nincs. Orbán Viktor sem az!
Még két ilyen fiaskó és a FIDESZ kormány elveszti hitelességét. Mert ahogy Ön is írta: pengeélen táncol! Nincs gyakorlati mozgástere. Ám a megszorító intézkedésekre rákényszerül, mert különben csődbe viszi az országot. Mindenképpen elveszti hitelességét, csak az a kérdés, hogy milyen mértékben. Júliustól már érezni fogják az emberek a SZJA „csökkentésének” vonzatait, azaz kevesebb lesz a borítékban az átlagjövedelemből élőknek.
A jelzálog- és devizahitelesek pedig máris érzik az e havi törlesztő részletekben Kósa Lajos elszólásának hatásait.
A megszorítások pedig megszorítások – még akkor is, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szószával öntik le. Ez utóbbiért semmit sem adnak a sarki boltban, ez nem alkalmas arra, hogy a gyerek szeptemberi iskoláztatási költségeit fedezze.
Nem akarok demagóg lenni a továbbiakban.
A FIDESZ csak úgy mászhat ki ebből a slamasztikából, ha még most beismeri: eltúlzottak voltak ígéretei, sem a nemzetközi környezetet, sem a hazai lehetőségek nem alkalmasak arra, hogy megváltsa szeretett népét.
Minél jobban elhúzza e beismerés nyilvánosságra hozatalát, annál nagyobb lesz a hitelvesztése, annál több támogatót veszít el.
Igen! ez halálos veszélyt jelent számukra. De Nekik kell eldönteni: presztízsveszteséggel, de hatalmon maradni, és a ciklus végére visszaszerezni a renomét, vagy elhúzni a problémák nyilvánosságra hozatalát és – megváltoztatott Alkotmány és választási rendszer ellenére – kiírni magukat a magyar politikai életből, mint ahogyan azt az SZDSZ is tette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése