Jövő évtől ugyan kötelező lenne angolt tanítani, ha azt igénylik, de a tanárok „ne ijedjenek meg ettől”, mert addigra megváltozik a törvény – mondotta az államtitkár asszony Tatabányán egy főiskola évnyitóján. Véleménye szerint legalább két nyelvet kellene tanítani minden gyermeknek, és ebből a második lehet majd az angol.
Hoffmann Rózsa egy régi rendszer, a porosz iskolai modell visszaállítását vizionálja, ahol az iskolai, szülői és tanulói autonómiának szinte nincs is helye. „Eddig azt várták el önöktől, hogy az iskola úgy táncoljon, ahogy a szülő fütyül, és mindenáron ki kellett elégíteni az igényeket” – hangoztatta. Kijelentette azt is, hogy a közoktatásban erősíteni kell a rendet, és azt, hogy „szót fogadnak” a gyerekek.
Hát igen! A rend akkor lesz, ha a hatalom megmondja, hogy mi a rend, és mindenkinek – egészen gyermekkortól – ehhez kell tartania magát. Halvány emlékeim szerint ilyen már volt (többször is) a magyar történelemben. Legutóbb például ezért volt rendszerváltás, mert meguntuk azt a fajta szabadságot, ahol a szabad állampolgár azt teszi, amit szabad!
Eszébe sem jut az oktatásért felelős államtitkárnak, hogy a gyermekek és fiatalok rendre és fegyelemre nevelése nem a közoktatás, hanem elsősorban a családok feladata. Hajdan azt tanultam tiszteletre méltó egyetemi pedagógia professzoromtól, hogy „addig hajlítsd a fát, amíg vessző”. Azaz a gyermekek alapszocializációja 3-5 éves korára kialakul. Ezt megváltoztatni ugyan lehet, de igen nehéz nevelési feladat. Az iskola bizonyos mértékig változtathatja ezeket a tulajdonságokat, ám az otthoni környezet hatása továbbra is domináns marad. Ha a család nem neveli a gyermeket rendszerességre, fegyelemre, úgy az iskolai pedagógusnak nagyon nehéz a helyzete. Csak a kényszerítés eszközével élhet — amiről pedig tudjuk, hogy nem a leghatékonyabb és legjobb nevelési módszer.
Említette az államtitkár asszony, hogy a nyelvtanulásban is változtatni kell, mert: „itt élünk Kelet-Európa közepén egy nyelvi sokszínűségben (...), ebből kiszakadni egyoldalú angol orientációval vétek és bűn”.
Ragadjunk le itt egy kicsit.
Közel még augusztus 20-a, amikor is „illik” idézni államalapítónkat, aki szerint – mint fiához szóló intelmeiben említi – „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő”.
Ha István idejében az uralkodó(osztály) felismerte, hogy szükség van az idegen nyelvek ismeretére, mert máskülönben nem képes alkalmazkodni (tárgyalni, kereskedni, egymás mellett élni) környezetéhez, úgy a modern Európában, a globalizmus, az infokommunikáció terjedésével még inkább fontos e követelmény.
A nyelvi sokszínűség éppen azt jelenti, hogy a saját anyanyelvünk mellett el kell sajátítanunk más nyelveket. Legfőképpen azt, amely a világban ma a nemzetközi kommunikáció alapja.
A magyar nyelvet a világban a legoptimistább becslések szerint sem beszélik többen, mint 15-18 millióan, szerte a világon. Nem hiszem, hogy elvárhatjuk a világtól, hogy tanuljon meg a kedvünkért magyarul. Még akkor sem, ha egyébként elismerik országunk és nemzetünk kulturális értékeit.
Azt már csak félve jegyzem meg – pedig megtapasztaltam néhány évvel ezelőtt a Frankfurti Könyvkiállításon, ahol hazánk volt a díszvendég –, hogy a magyar irodalom és művészet gyöngyszemei CSAK FORDÍTÁSBAN kelendőek.
A nyelvtudással és a többnyelvűséggel kapcsolatban nem kell nagyon messze mennünk. A nagy svéd fellendülés idején, a XIX. század végén, a XX. század elején a svédek rájöttek arra, hogy ha Európával és a világgal kereskedni, együttműködni akarnak, akkor bizony meg kell tanulniuk valami idegen nyelvet, mert a világ nem fogja megtanulni az övükét. A helyzetet csak színezte Svédország etnikai és nyelvi összetétele, ahol a svéd mellett megtalálható a finn és a lapp is, hogy a kisebb nyelvjárásokról most ne essen szó.
Így aztán a svédek elkezdték gyermekeiket kétnyelvűnek nevelni. Ez az oktatási rendszer az ’50-es évektől általános lett. Így ma egy átlag svéd legalább két nyelvet beszél: az anyanyelvét és az angolt. Ha az ország olyan részén lakik, akkor természetesen beszéli a finn-t is.
Ettől nem lett kevesebb a svéd polgár. Sőt több lett. Így vált világszerte ismertté irodalma, filmművészete, ipari alkotásai, design-művészete. Aki emlékszik még egy ABBA nevű zenekarra, az tudja, miről beszélek. Soha sem lett volna akkora sikerük, ha svédül énekelnek. És ez nem én találtam ki, Benny Andersson, az egyik alapító, nyilatkozta.
Szóval az, hogy az angolra megtanítják a nebulókat az a mai kor alapkövetelménye. Nem tekinthető nyűgnek, hanem a későbbi eredményesség (boldogulás) alapjának. Ugyanolyan alapkövetelmény, mint az infokommunikáció (internet, informatika) ismerete. Nem nevelhetünk digitális analfabétákat, mert akkor kirekesztjük magunkat a modernitásból.
A Bölcsek Tanácsa így fogalmaz SZÁRNY ÉS TEHER tanulmányában: "Az Eurostat 2009-es jelentése alapján a magyarok 75%-a nem beszél idegen nyelvet, ezzel sereghajtók vagyunk az EU-ban, az utolsó előtti Portugáliától a lemaradásunk csaknem 25%. Az elmúlt húsz évben a nyelvoktatás minősége számottevően javult, összességében a hatékonysága mégis kicsi, mintegy fele a más országokban tapasztalható átlagnak. A beszélt idegen nyelvek igen alacsony szintű tudásának az alábbi főbb okai vannak:
Az anyanyelvi képzés, a szövegértés színvonala sok helyen alacsony, amire nem lehet megfelelő idegen nyelvi képzést építeni.
Kevés az idegen nyelvet kiválóan beszélő nyelvtanár. A végzős nyelvtanárok közül az igazán kiváló nyelvi készséggel rendelkezőket a gazdasági élet a tanári fizetésnél sokkal magasabb fizetést ajánlva „lefölözi”. A pályán lévő nyelvtanároknak az idegen nyelv anyanyelvi környezetben való gyakorlására igen kevés esetben van esélyük.
Az idegen nyelvi órákon általánosan jellemző a célnyelv kellő gyakorlásának hiánya, és még mindig sok helyen fellelhető a nyelvtan, illetve a nyelvvizsgák sok esetben túlhangsúlyos tesztjeire való felkészítés dominanciája.
A nyelvtanulás elkezdésének egyre korábbi életkorra tolódása, a különórák rendszere, a számos esetben indokolatlan és diszkriminatív felmentések és a szakiskolai nyelvoktatás méltatlanul alacsony színvonala mind-mind hozzájárulnak a nyelvtanulásban megmutatkozó esélyegyenlőtlenségek kialakulásához. Az óvodai nyelvoktatás igen sok esetben a nyelvtanulástól elrettentő, az óvodából mini-nyelviskolát csináló, hibás gyakorlattal folyik. A diszlexiások és más okból felmentettek speciális nyelvi képzései csak jelenleg formálódnak.
Nem biztosított a nyelvoktatás folyamatossága az iskolaváltások esetén.
Nincsenek a 10–18 éves korosztály idegen nyelvi képzését széles körben támogató programok eljutás külföldi tanulmányutakra, diákcserékre, nyári vagy szünidei intenzív nyelvtanfolyamokra, idegen nyelvű diákszínjátszó-körökre és versenyekre stb.).
Nagyon ritkák a feliratos idegen nyelvű televíziós műsorok, filmek."
Ha a kulturális államtitkár és miniszteri rangú főnöke is komolyan veszi a tárcával járó kihívást, akkor a reformokat a modern követelmények szerint kezdi meg, ezzel adva valódi esélyt és tudást a következő nemzedék kezébe, fejébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése