2011. április 11., hétfő

HONVÉDELEM — KATONASÁG — FOGALOMZAVAROK

Az elmúlt hetekben a haza védelmével kapcsolatos vélemények okoznak némi zavart a közvéleményben.

Ott kezdődött a dolog, hogy Pósán László képviselő úr a sajtóban hangot adott aggodalmának, miszerint, ha az új alkotmány előírja a polgárok számára a honvédelmi kötelezettséget, akkor aggályos, hogy ugyanazon polgárok nem kapnak „katonai alapképzést”, mert így aligha lesznek képesek eleget tenni ennek az előírásnak. Szükségességét látta, hogy a polgárokat kiképezzék az alapvető kézifegyverek kezelésére.
Nem sokára – mintegy megerősítéséül ennek – a Magyar Honvédség egy hivatásos főtisztjét (őrnagy) is megszólaltatták ezzel kapcsolatban. Ő egy más aspektusból nyilatkozott oda, hogy bizony elkelne egy kis rendre és fegyelemre szoktatása az új generációknak, amelyet korábban megoldott a honvédség: „ …Lehet, hogy az iskola például megpróbálta rendre, felelősségre, a társak iránti szolidaritásra nevelni őket, de a honvédség nemcsak próbálkozott ezzel, hanem keményen rá is szorította a besorozott férfiakat. Nem volt mese.”
A legutóbbi Népszabadságban Friss Róbert szentel egy kommentárt a témának, bár ő is más szemszögből vizsgálja a témát, sokkal inkább a politikai hatalom feltétlen kiszolgálására teszi a hangsúlyt.
Ideje rendet tenni ebben a katyvaszban.

Tegyük helyére először az alkotmányos fogalmakat.

Először is nézzük a honvédelmi kötelezettséget, amelyet sajátosan rosszul értelmez FIDESZ-es honatyánk. Az éppen tárgyalás alatt álló Alkotmány-tervezet is tartalmazza a polgárok honvédelmi kötelezettségét, mint ahogyan tartalmazza azt az érvényben levő is.

XII Fejezet
Alapvető jogok és kötelességek
70/H. § (1) A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége.
(2) Rendkívüli állapot idején, vagy ha arról megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával határoz, a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgár férfiakat - törvényben meghatározottak szerint - hadkötelezettség terheli. Akinek lelkiismereti meggyőződése a katonai szolgálat teljesítésével összeegyeztethetetlen, polgári szolgálatot teljesít.
(3) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárok számára törvény polgári védelmi kötelezettséget és rendkívüli állapot idejére honvédelmi munkakötelezettséget írhat elő.
(4) A természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhetőek.
(5) A honvédelmi kötelezettségről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
(részlet az 201.1 április 11-én hatályban levő Alkotmányból)

Az Alkotmány-tervezetből:
„XXIX. Cikk
(1) Minden magyar állampolgár köteles a haza védelmére.
(2) Magyarország önkéntes honvédelmi tartalékos rendszert tart fenn.
(3) Rendkívüli állapot idején, vagy ha arról megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés határoz, a magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárságú férfi katonai szolgálatot teljesít. Sarkalatos törvény határozza meg a katonai szolgálat teljesítésének formáit és részletes szabályait.
(4) Magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárok számára – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – rendkívüli állapot idejére honvédelmi munkakötelezettség írható elő.
(5) Magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárok számára – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – honvédelmi és katasztrófavédelmi feladatok ellátása érdekében polgári védelmi kötelezettség írható elő.
(6) Minden ember és törvény alapján létrehozott jogalany – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – honvédelmi és katasztrófavédelmi feladatok ellátása érdekében gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhető.”


Nos, a fenti szövegekben való eligazodás kétségkívül nem az átlagpolgár mindennapjainak rutinja. Ám egy országgyűlési képviselőtől elvárható, hogy legalább tisztában legyen azzal, hogy bizonyos fogalmak mit jelentenek. Már csak ezért is, mert az illető az OGy Honvédelmi Bizottságának tagja.

A jelen Alkotmány három féle kötelezettségét említ az állampolgároknak:

1. „…nagykorú magyar állampolgár férfiakat - törvényben meghatározottak szerint - hadkötelezettség terheli”
2. „…nagykorú magyar állampolgárok számára törvény polgári védelmi kötelezettséget és rendkívüli állapot idejére honvédelmi munkakötelezettséget írhat elő.”
3. „…A természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhetőek.”

Tartalmilag majdnem azonos az alkotmánytervezet ide vonatkozó passzusa:
A hadkötelezettség helyett katonai szolgálatot ír elő.
Egyformán alkalmazza mindkét Alkotmány a munka és anyagi kötelezettséget.
Mindezek végrehajtásáról pedig sarkalatos (kétharmados) törvény rendelkezik: a Honvédelmi törvény.
A képviselő úr ott téved, hogy a honvédelmi szolgálat egy tág fogalom. A katonai kötelezettség csak a férfiakra vonatkozik (életkori határokkal), míg az egyéb kötelezettségek munkához, valamely – az állam számára kiemelten fontos – szolgáltatás fenntartásához kötődnek, és vonatkoznak minden állampolgárra. Az anyagi kötelezettség sem csak azt jelenti, hogy a polgárok valamilyen formában fizetésre kötelezhetők, hanem azt is, hogy gazdálkodó szervezetek anyagi forrásaikkal (gépek, berendezések és azok kezelői) kötelesek részt venni a haza védelmében.
A katonai szolgálat, a haza fegyveres védelme elsősorban a hivatásos és szerződéses katonák (legyenek azok akár tartalékosok) feladata. Nem arról van szó, hogy megfújják a szirénát, és akkor mindenkinek a kezébe nyomnak egy gépkarabélyt, és a zsebüket meg kitömik kézigránáttal.

Az ország biztonsági helyzete

Magyarország ma két, minden tekintetben ütőképes és tekintélyes, szervezet tagja. A NATO-é és az Európai Unióé. Ez utóbbiról kevesebben tudják, hogy egyben biztonsági együttműködés is.
Ma a világban a biztonsági kihívások nem abból fakadnak, hogy „két világrendszer” feszül egymásnak. Ma a biztonságpolitikai szakértől inkább „aszimmetrikus konfliktusokról” írnak. Ennek egyik formája a politikai terrorizmus, amely a lakosság megfélemlítésével próbálja az adott politikai rendszert rávenni arra, hogy az általa diktált politikát folytassa. Ilyen például az Al Kaida.
Az aszimmetrikus konfliktusoknak pedig az a jellemzője, hogy hagyományos katonai eszközökkel nem igazán lehet a konfliktust kezelni. Ezt a második Öböl-háború és az afganisztáni helyzet fényesen bizonyítja.
Ezzel kapcsolatban ajánlom az olvasó figyelmébe Dr. Gyarmati István nagykövet tanulmányait.
Tehát Magyarország jelen biztonsági helyzete stabil. Három oldalról NATO-tagország veszi körül. Ukrajna tagja a NATO partnerségi programjának, mint ahogyan Horvátország is. Tehát külső, hagyományos eszközökkel folytatott agressziónak nincs esélye ebben a térségben.
Az EU és a NATO stratégiájának a lényege, hogy a világban keletkező konfliktusokat helyben kell megfékezni, hogy azok ne eszkalálódhassanak a tagállamok területére, elérhető közelségébe.
Ezek a körülmények tették lehetővé az európai NATO-tagállamoknak, hogy leszereljék – egyébként horribilis összegeket felemésztő – sorozott haderejüket, és felváltsa azt a szerződéses és hivatásos állományú haderő.
Ma körülbelül akkora bornírtság önálló – a hazát megvédeni képes – haderőről beszélni, mint a saját szükségleteket tökéletesen kiszolgáló, független gazdaságról. Ahogyan a hazánk ezer szállal kapcsolódik gazdaságilag az unióhoz, ugyanúgy kapcsolódik a biztonságpolitikai és katonai szövetségekhez.
Pósán képviselő úr mondatai tehát nem csak ezért buták, mert egy olyan rendszert szeretne visszahozni, amely felett eljárt az idő, hanem azért is, mert „sültcivilként” gőze sincs arról, hogy miként szerveződik az ország védelmi rendszere.

Az ország védelmi rendszeréről.

Pedig e rendszer megismeréséhez nem is kell messzire menni. Elegendő felkeresni a minisztérium honlapját.
Azt azonban tudnia kell mindenkinek, hogy az ország védelmével kapcsolatos feladatok nem csak a HM-hez delegáltak. Minden tárcának van dolga e kérdéssel. Kiemelten az egészségügynek és a rendvédelemnek, a polgári védelemnek. Minden településen létezik „Védelmi Bizottság”, amelynek feje a helyi polgármester. Munkáját általában titkári feladatokkal hivatásosok segítik (katonák, polgári védelmi szakemberek).
Ez a rendszer működik, bebizonyosodott néhány sajnálatos katasztrófa idején a közelmúltban. A minisztérium Védelmi Hivatala rendszeresen ellenőrzi a kijelölt állomány felkészítését.
Lehetne e témáról még oldalakat írni, de nem ez a blog célja.

Félreértések félreértése.

Az a tény, hogy a képviselői nyilatkozat után milyen cikkek jelentek meg a különböző médiumokban, az már attól függött, hogy az adott újság mit kívánt sugallni olvasói számára. A Magyar Hírlap április 6-i száma is szentelt a témának egy interjút. Nem szándékozom az alanyt kipellengérezni. Feltételezem, hogy egy bővebb beszélgetés anyagát „szerkesztette” a cikkíró saját ízlése szerint. Egész egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy egy ma, a Honvédelmi Minisztériumban, szolgáló őrnagy ilyen sületlenségeket hordjon össze.
Friss Róbert is idézi a főtisztet, és ebből szűr le messzemenő következtetéseket.
Való igaz, hogy a mai kormányzatot nem lehet a legliberálisabb európai hagyományok követésével vádolni. Ám azért az tudható, hogy katonai ügyekben tartja a szövetségesi elkötelezettséget. Nem hiszem, hogy a honvédelem ügyét az oktatás, a rendre való nevelés és a rendteremtés részeként fogja fel.
Már az is elég probléma a regnáló kormányzatnak, hogy NATO-kötelezettségeit teljesítse, és forráshiányosan is tegyen valamit a ma már alig 30 ezres Magyar Honvédségért.

Ami pedig a Magyar Honvédség jelen helyzetét illeti, abban az elmúlt húsz év összes regnáló kormányának „benne van a keze”. Kezdve a rendszerváltás Antall-kormányától, amely igyekezett – pusztán költségvetési és bizalmatlansági okokból – megszabadulni az akkor Néphadsereg derékhadától. Minden kormány folytatta azt a késő-kádárkori gyakorlatot és felfogást, miszerint a haderő egy szükséges rossz, amelynek csak azt a minimumot kell megadni, amelyet a mindenkori szövetségi rendszer megkövetel.
Így aztán a honvédségünk olyan helyzetben van, amilyenben. A katonák pedig teszik a dolgukat, sokszor még az elvárható szinten felül is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése