SZÍNEKKEL A KÁOSZ ELLEN!



Forrás: Internet Google

 Mostanában – legalább is a BKK megalapítása és Vitézy Dávid regnálása óta – egyre többször tapasztaljuk, hogy a budapesti tömegközlekedésben „szenzációs újításokkal” próbálják meg a közlekedési vállalat kínos helyzetét javítani. Ezekre, amúgy egyszerűen, a halandó ember azt mondja: mindez pótcselekvés.

Ha már nem tudunk rendes járműállományt beszerezni, hanem mindenféle, uraságoktól levetett – évtizedeket használt – buszokat állítanak forgalomba (amelyek festése természetesen az eladó ízlését tükrözi), akkor legalább azzal próbáljuk elfedni ostobaságunk és szegénységünk következményeit, hogy átfestjük azokat.
Eközben az ötlet kidolgozóinak felrémlik valami a menedzsment tankönyvből, miszerint a színeknek fontos szerepük van egy áru értékesítésében. Nosza, akkor gyorsan keressünk valami „megnyugtató” árnyalatot. Esetleg felrémlett a verssor is, miszerint „…Idegnyugtató felhőjáték/ a gőz…”. De gőz színűre mégsem lehet festeni valamit, mert az inkább szürkének hat, és nem kellően szedálja le a kedves leendő utasokat. Így legyen olyan, mint felettünk az ég, ha süt a nap. Misem könnyebb ennél, elegendő beütni a netes keresőbe, hogy égkék, és máris megjelenik a RAL5015-ös árnyalat.
Hurrá, a probléma megoldva! Újabb győzelmet arattunk a BKV feneketlen problémái felett, anélkül, hogy bármit is orvosoltunk volna!


Forrás: BKK

 Az pedig csak hab a tortán, hogy a döntéshozók nem ismerik a színek szabványaként ismert Pantone-skálát, amelyben az ég kékje a PMS 284-es színkód. Mert amit bölcs BKK-s korifeusaink kitaláltak, annak a neve ugyan Sky Blue, ám a magyar köznyelv sokkal inkább nevezi „bili kéknek”, utalva arra, hogy az ancien rezsim idején (valamikor az ötvenes évek elején) a gyerekeknek szánt zománcozott kisedény díszlett e színben.
Arról nem is beszélve, hogy ez a bizonyos Sky Blue nem igazán az a kék, amit látunk, hiszen ezek a színek a számítógépes alkalmazásokra kitaláltak. Azaz minden egyes – és más-más típusú – kijelzőn, monitoron másképp jelenik meg.
A Panton-színek ellenben, a kód alapján, mindig azonos minőségben jelennek meg, kikeverhetők, bármely magára adó festéküzem előállíthatja.
A BKK tehát újra feleresztett egy jó nagy lufit, mintegy demonstrálva azt, hogy az igen szerény – mondhatni semmire sem elég – anyagi helyeztében is felelősen gondolkodva passzírozza a féceszt.
Ide illik az idézet: „…A hivatal, professzornő, mindig túlélheti azt a feladatkört, melynek betöltésére eredetileg létrehozták, és feleslegessé válásával egyenes arányban növekszik hatásköre és testületi gőgje…” (Moldova György: Elátkozott Hivatal – Magvető, Budapest, 1972.)

Ceterum censeo OV esse delendam!