A KÉT ELLENFÉL: AZ ÖNSAJNÁLAT ÉS AZ UNOKATESÓ, A LEBESZÉLÉS

Olcsó poénnal lehetne kezdeni ezt a bejegyzést, miszerint két rokon beszélget. Az egyik az önsajnálat, a másik az unokatesó, a lebeszélés. Valahogy így:

– Jajj, istenem, már megint gondban vagyok. Nem tudom, mit fizessek ki: a gyerek tandíját vagy a villanyszámlát – siránkozik Önsajnálat.

– Ugyan mááá! Ne ríj! Ne csinálj magadnak problémát! Minek a gyereknek tanulni, hiszen úgy sem lesz hová elhelyezkednie! Tehát teljesen felesleges taníttatni. Így is, úgy is a munkanélküliek számát gyarapítja! A villany meg mi a fenének! Olcsóbb a petróleumlámpa! Tudod Te, hogy egy liter petró mennyi ideig ég? Meg különben is, ha besötétedik, menj aludni!Ölelgesd ez asszonyt, legalább gyarapszik a nemzet! – válaszol a Lebeszélés.

De félre a tréfával!
Kormányfőnk mesmeg elvette a sulykot! A Magyar Diaszpóra Tanács (ez a sóhivatal is megérne néhány markánsabb mondatot) második ülésén elmondta a tutit. Ettől kezdve már szinte semmi dolgunk – szerinte –, már felszálltak a sült galambok, itten van a tejjel mézzel folyó Kánaán. Csak egy kicsit kell még várni.


Forrás: Internet - Hír24

 Mert a kormányfő szerint továbbra is csökken az államadósság és nő a versenyképesség. Hát persze! Csökken az államadósság valóban, de csak azért, mert ma elég erős a forint – ami részben köszönhető annak a teljesen abszurd gazdaságpolitikának, amely magasabb kamaton bocsát ki államkötvényeket, mint amilyen százalékban növekedik a gazdaság és az állam bevétele –, ám ha bármi történik, ugyanott vagyunk, mint az a bizonyos mádi zsidó.

Forrás: Internet

Ha nem hibázunk – szónokolt Orbán Viktor – jövőre együtt növekszünk a német gazdasággal. Valamit nem igazán értek: Magyarország legnagyobb nyugati kereskedelmi és gazdasági partnere évtizedek óta Németország. A fiatalabbak kedvéért: még a rendszerváltás előtti évtizedben, az egykori NSZK volt kis hazánk legfontosabb „nyugati relációja”. (A RÁBA például a ’70-es években az MAN-el, annak know-how-jával építette ki az akkori modern motorgyártást, a vendéglátó és szállodaipar gyarapodott és épített a Kelet- és Nyugat-német családi turizmusra…)
Tehát az az állítás, hogy a magyar gazdaság ezer szállal kötődik a német gazdasághoz nem új, mint ahogy az a tapasztalat sem, hogy ha a német gazdaság gyengélkedik valamely okból (például egy gazdasági válság 2008-ban), akkor bizony azt a hazai beszállítói és itteni üzemei is megérzik. Mint ahogy az egész magyar gazdaság.


Daniel Cohn-Bendit 1968 Párizs - Forrás: Internet

 Mindez persze csak ezért van, mert az a fránya ’68-as nemzedék, amely ma Európa boldogabbik felén jelentős politikai befolyással bír, a legnagyobb hevességgel utasítja el a magyar kormány „unortodox” politikáját. Ha nagyon sokan mondják valakinek, hogy beteg, akkor az menjen el, és vizsgáltassa meg magát. A sokaságnak ugyanis – már statisztikai alapon is – rendszerint igaza van.
Miből gondolja Orbán Viktor, hogy Európában a társadalomfejlődésnek új szakasza az, amit hangoztat? A tapasztalatok és a napi trendek éppen ennek az ellenkezőjét igazolják. Egyre több országban döntenek úgy a polgárok, hogy gyarapodásuknak és további eredményes életüknek a minél szélesebb együttműködés adhatja meg a reális alapot. Természetesen – mindenütt vannak konzervatív gondolkodók és az őket követő tömegek – ellenzik is ezt a gondolatot, ám a többség még mindig az együttműködés és kooperáció alapján áll. Sehol sem nyúlnak vissza egy retrográd, nacionalista, az egyházat előretoló társadalmi berendezkedéshez. Mert ezt meghaladta az idő.


Prága 1968 szovjet tankokkal - Forrás: Internet

 Érthető a kormányfő utálata a ’68-as nemzedékkel kapcsolatban, hiszen nem éppen diplomatikusan, annak egy prominens személyisége oktatta ki a demokrácia mibenlétéről. ’68-at Orbán Viktor meg sem értheti, hiszen abban az időben, ötévesen, nem igen foglalkoztatták a világpolitika eseményei. Ez nem is várható egy egy ilyen kisfiútól, de azért az elmúlt 45 év alatt illett volna tájékozódni arról, hogy mit is köszönhet 1968-nak (pro- és kontra) a világ. Milyen következtetéseket vont le az öreg kontinens a diáklázadásokból és Csehszlovákia „baráti megsegítéséből”.
Lezárult egy korszak a kormányfő szerint, ami a mostani – és az előbb általa már ostorozott – politikai elit gondolkodásmódjának végét is jelenti, mert arra nem lehet jövőt építeni. Mert mindaz a kritika, ami éri kis hazánkat, az európai kultúra másfajta értelmezéséből fakad. Ezzel nem is mond mást, mint azt, hogy Magyarország e kultúrának a letéteményese, és aki nem úgy gondolkodik, mint mi, az tulajdonképpen nem is európai.
Ez valami olyan nonszensz, amit nem is érdemes ragozni, mert az már az orvosi kompetenciát igényelne.


"Alsó középosztály" - a miniszterelnök szerint

 Nem áll ez másként a társadalomszociológiai ismeretekre. A kormányfő szerin az alsóközéposztályra több figyelmet kell fordítani. Ez úgy alapvetően rendben is lenne, ha nem lenne zavaros egy kicsit ez az egész középosztályosdi. A kormányfő szerint a 100-120 ezer forintot kereső tartoznak az alsóközéposztályba. Itt szeretném felhívni a tisztelt miniszterelnök figyelmét arra, hogy totálisan el van tévedve. Ugyanis a társadalom rétegződésének csak egy – és nem a legfontosabb – mutatója a megszerzett jövedelem. A kizárólag jövedelmi szintű besorolás torz képet ad.
A társadalom alsóközéposztályába ugyanis a képzett – alkalmasint felsőfokú végzettséggel rendelkező –, főként az államigazgatásban (egészségügyben, oktatásban, szociális szolgáltató szektorban, kulturális szolgáltatásokban) foglalkoztatottak tartoznak. Akikről a kormányfő beszél, az a népszerűen „plebsznek”nevezett réteg, amely érdekérvényesítő képessége alacsony. Jellemzője, hogy általában alul, vagy egyáltalán nem képzett, kizárólag a munkaerejét képes eladni (korábbi terminológiával: a „munkásosztály”). Ez a réteg – sajátos módon, és önhibáján kívül marad ki az értékteremtési folyamatból – a vesztese a 21. század tudományos és technikai forradalmának, ahol is nincs szükség a tömeges munkaerőre, mert olcsóbban és jobban lehet a termékeket a gépekkel előállítani.


Forrás: Internet

 Az igazi probléma – amit a mai politikát irányító kormány ostobasága miatt figyelmen kívül hagy – egy olyan új társadalmi közmegegyezés létrehozása (néhány éve ettől hangosak az európai társadalomtudósok fórumai), amely képes kezelni a fenti társadalmi problémát. Mindez éppen az ellenkezőjét bizonyítja, mint amit Orbán Viktor állít.
Az pedig már-már a nevetségesség tárgya, hogy a magyarokat „világnemzetté” nyilvánította. Azon kívül, hogy magának a fogalomnak sincs értelme (mert vagy világ, vagy nemzet), miből gondolja a kormányfő azt, hogy a határainkon kívül élő – önmagukat magyarnak valló – sokaság maga a világ?
Nem egy olyan nemzet létezik e földtekén, amelynek tagjai legalább akkora – de általában nagyobb – diaszpórát alkotnak öt kontinensen, mint a magyar.
E beszéd már megint azt bizonyította, hogy a kormányfő nincs tisztában két dologgal: az egyik az, hogy bármit is mond, az elmondásának pillanatától nyilvános. Megszűnt a „sajátjaimnak mondom” lehetősége. A másik pedig az, hogy tájékozódni kellene arról is, hogy az új gazdasági és politikai trendek – nem a felszínes, napi politikai események –, a mélyáramlatok merre húzódnak az öreg kontinensen.

Ceterum censeo OV esse delendam!