2015. november 17., kedd

„A NEMZETKÖZI HELYZET EGYRE FOKOZÓDIK, PELIKÁN…”

Forrás: Internet -- 24.hu
A párizsi merénylet óta újra érvényes a fenti idézet (hiába lassan fél évszázados!).
Úgy néz ki e pillanatban, hogy a fejlett Európa csak akkor mozdul meg, ha valami kirívó történik, aminek sok áldozata van.
Úgy néz ki a párizsi merényletek kiverték a biztosítékot a politikusoknál, ma már az uniós honvédelmi miniszterek megszavazták a támogatást (ami most még csak egy politikai gesztus) a francia katonai lépéseknek. Mindez azt jelenti, hogy a szíriai-iraki – IS elleni – fellépés, amelyben az érintett felek: az USA, az Orosz Föderáció, az Unió vesznek részt, komolyabb akciókra szánta el magát. Az a jövő zenéje, hogy ezeknek mi lesz az eredménye a szárazföldön. De azt már az elmúlt heti pesmerga (kurd) akciókból és sikerekből láthattuk, ha az IS elleni helyi erők elegendő légi és egyéb nehézfegyverekből támogatást kapnak gyors eredményt érhetnek el. Az persze nyilvánvaló, hogy sem Szíriában, sem Irakban a lakosság nagy többsége nem támogatja a szélsőséges iszlamistákat. Vereségük tehát csak idő kérdése.
De nem csak az idő játszik kiemelt szerepet. A kínai miniszterelnök nyilatkozata, miszerint országa támogatja a terrorizmus elleni harcot, azt mutatja, hogy Kína is érdekelt bizonyos mértékig a térségben. Ha nem is Szíriában vagy Irakban, de az afrikai kontinensen mindenképpen, márpedig ott is jelen vannak az IS-hez hű különböző csoportok.
Mi is történik itt?
Az ember alapban agresszív. Ezt az agresszivitását a kultúrája, civilizáltsága tartja kordában. Megtanulja, hogy konfliktusait civilizált formában, erőszakmentesen oldja meg. Ez hasznos a számára, hiszen a kompromisszumok alapján békében élhet, teheti dolgát. Ha azonban olyan problémába fut bele, amelyet a fenti módszerekkel képtelen kezelni, vagy olyanba, amely emocionálisan döntésképtelenné teszi akkor az erőszakhoz folyamodik utolsó érvként.
Nincs ez másként a társadalmakkal sem. Európa történelmében számtalan háború, konfliktus „tanította” meg a társadalmakkal, hogy a problémák ilyen rendezése – látszólag ugyan érhet el „győzelmeket” – hatalmas áldozatokkal jár. Egy háború után mindenki vesztesnek érezheti magát. Éppen ezért nincs kontinensünkön immár 70 esztendeje komolyabb háború (gondoljunk csak a délszláv konfliktusra).  Közös civilizációnk – a szabadság és a demokrácia alapján – meggátolta, hogy a különböző ellentétek háborúba torkolljanak.
Ezt a „civilizációs mázt” – vagy ha úgy tetszik: kulturális gátlást – látszik lerombolni a mostani merénylet sorozat. Ebben az esetben pedig az európai társadalmak mindent el fognak követni annak érdekében, hogy értékeiket és saját biztonságukat megőrizzék.
Bizony, ez egyfajta aszimmetrikus háború. Nem csak hadseregek vívják, hanem hackerek, informatikusok, rendőrök és titkos szolgák. Minden erőt rendelkezésre bocsátanak ahhoz, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Persze tudjuk: meg fog ismétlődni!
Forrás: Internet -- 444.hu
Megismétlődik, mert a terrorszervezet célja éppen az, hogy bizonytalanságot és félelmet keltsen. Tehát tulajdonképpen kettős „ellenség” ellen kell harcolni: az egyik a valós terrorista, aki fanatikus, akinek nem lehet elmagyarázni, hogy tette felesleg és ostoba. A másik ellenség mi magunk vagyunk. Képesek vagyunk-e ezt a konfliktust félelem nélkül végig élni. Felül tudunk-e emelkedni hirtelen támadt haragunkon, elfogultságainkon?
Képesek vagyunk-e hideg fejjel elemezni a tennivalókat – a fegyvert fogó terroristákat legyőzni, és megoldani azokat a problémákat, amelyek a frusztrációt okozzák és segítik a potenciális terroristák „kitermelődését”.
Összetett feladat áll tehát Európa előtt. De mind a menekülők, mind az európai lakosság érdekében bízom a gyors megoldásban.
Ceterum censeo OV esse delendum!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése