2018. április 11., szerda

DEJA VU ÉRZÉSEM VAN!

A megdöbbenésből kicsit magamhoz térve, kénytelen vagyok ideidézni egy régi írásom, ami 2010-ban született. Még mindig aktuális (sajnos).
Napi kommentek 3.
SOPÁNKODÁS HELYETT - GONDOLKODNI
Ha a baloldali emberek azt vallják, hogy hagyományaik egyik legfontosabb eleme a progresszió, akkor ajánlom figyelembe a következőket:
Egyre másra jelennek meg elkeseredett, vagy csak éppen elkedvetlenedett, gondolatok arról, hogy a baloldal „leírta magát”, „vesztébe rohan”. Vásárhelyi Mária és Bauer Tamás írásai is ezt tükrözik az elmúlt napok sajtójában. Mégis hova lett az a bizonyos 1428578 szavazó? – teszi fel a kérdést Bauer Tamás.
Megvannak, köszönik szépen. Megvannak, csak valamit jelezni akartak: kifejeztek egy akaratot, hogy igényük van egy kiegyensúlyozottabb, biztosabb, európaibb életre, egy másmilyen baloldalra. Olyan baloldalra vágynak, amely képes választ adni a XXI. század kihívásaira és változásaira. Olyan baloldalra vágynak, amely a jelen társadalmi változásait – strukturálisakat, demográfiaiakat, gazdaságiakat – képes kezelni a baloldali értékek mentén.
Sokszor, és unos-untalan, tudatják a választó (és nem választó) polgárral, hogy globalizált körülmények között élünk, gazdaságunkat, pénzügyeinket alapvetően határozzák meg a világban zajló folyamatok. Mégis azt érezték, hogy ezek „begyűrűző” hatásaival szemben a kormányzó baloldalnak nincsenek megfelelő „fegyverei”. (A Bajnai-kormány válságkezelését alapvetően nem a baloldal sikerének értékelték.)
Okos elemzők taglalják a minap a televízióban, hogy a baloldal egész kontinensünkön „bajban van”, mintegy felmentést adva politikusainknak a gondolkodás hiánya alól.
A kutya pontosan itt van eltemetve: a gondolkodás és az értékelés hiánya az, amely mindehhez a fiaskóhoz vezetett – és vezetni fog a FIDESZ esetében is.
A probléma alapvetően abból fakad, hogy a politikai elit (legalább is, amelyik ezt állítja magáról) rövid távú célokban gondolkodik, alapvetően abban a négy éves ciklusban, amelyre megválasztották. Elfoglalja magát azzal a tevékenységgel, hogy megőrizze hatalmát, és így-vagy úgy politikai, gazdasági „tűzoltásra” rendezkedik be. Magával hozza régi beidegződéseit, problémakezelő mechanizmusait. Ezek egy ideig működhetnek is, ám a valóság, a változások meghaladják ezeket, és végül hasztalannak bizonyulnak.
Mivel kell szembenéznie 2010 baloldali politikusainak?
Nincs kiérlelt – de még embrionális állapotban sem levő – elméletük, elképzelésük arról, hogy mit kezdjenek az elmúlt 25-30 esztendő változásaival, azokkal, amelyek gyökeresen átalakították a mind az európai, mind a magyar társadalmat. Ezek a változások: a sokadik tudományos technikai forradalom, az ebből fakadó termelési viszonyok változása, átstrukturálódása, a munka jellegének megváltozása. Mindezek nem sarkalták a baloldali pártokat arra, hogy valamely új megközelítéssel, új politikával, (ad absurdum: új filozófiával) kezeljék a társadalmi jelenségeket.
Most itt az ideje ennek. Van négy évük arra, hogy átgondolják: milyen válaszokat kell megfogalmazni a tudományos technikai kihívásokra, a környezeti problémákra, a társadalom szerkezeti változásaira.
Ne gondoljuk azt, hogy ez egyszerű dolog, és egyik-napról a másikra eljő a megvilágosodás. Hosszú és kemény munka áll a mai baloldal előtt egész Európában.
Csak ízelítőül néhány aggasztóan aktuális probléma:
A munka és munkanélküliség problémája. Ma Európában és hazánkban sem azért van munkanélküliség, mert a gaz vállalkozók és cinkosaik a hasonló jelzőkkel illetett „multik” örömüket lelik abban, hogy nem foglalkoztatják az embereket.
Elértünk egy olyan szintet, amikor egy adott társadalom számára szükséges anyagi javakat az adott társadalom egy kisebb része állítja elő. A munkaképes lakosság jelentős hányadának munkájára ehhez nincs szükség.
Ez a legnagyobb kihívás! Hogyan lehetséges az adott (és előállított) javakat úgy elosztani, hogy az társadalmilag és emberileg igazságos legyen, de ugyanakkor a termelésben résztvevők se érezzék azt, hogy nincs meg a megfelelő ösztönzésük. Az ehhez közvetlenül kapcsolódó probléma, hogy az anyagi javak előállításából önhibájukon kívül rekedőket miképpen vagyunk képesek úgy aktivizálni, hogy azok ne süllyedjenek el a feleslegesség érzésébe, mert az a társadalmi devianciák egyik forrása.
A társadalom várható élettartamának további örvendetes növekedése is problémákat rejt magában. Egyrészt a nyugdíj és szociális ellátórendszerek totális átalakítását igényli, mert csak így lesz biztosítható az idősek számára a nyugodt pihenés. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az a problémakezelés (a nyugdíjkorhatárok emelése), amelyet ma szerte Európában alkalmaznak, nem oldja meg a gondokat, hiszen a sokáig dolgozó idősebb generáció gátolja a fiatal pályakezdők belépését az amúgy is egyre szűkülő munkaerőpiacra.
A fentieket még súlyosbítják a környezeti problémák. A fogyatkozó energiaforrások, amelyek előbb-utóbb elérik az élelmiszertermeléstől a szállításig és a termelői ágazatokig az egész globális gazdaságot.
Van tehát min gondolkodni! De ehhez valóban az kell, hogy – a szociálisan érzékeny és a progresszivitására oly büszke – baloldal összeszedje azt a szellemi kapacitást, amelyet nem oly régen még magáénak tudott, és kiforraljon egy koherens képet, amellyel esetleg választ adhat a közel- és távolabbi jövő előrelátható problémáira.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése