Ezt a blogot nyolc esztendeje azért kezdtem el, mert azt
hittem, hogy értelmes érveléssel, nyugodt hangon, nem szidalmazva (talán csak
kigúnyolva) senkit személy szerint, meg lehet győzni az embereket arról, hogy
ami körülveszi őket, a tények és események, az a valóság, nem pedig az, ami a
kormánypárti médiából ömlik rájuk.
Azt hittem, hogy érveléssel, adatokkal meg lehet győzni
sokakat, ne üljenek fel a legalpáribb hazugságoknak.
 |
| Forrás: Internet -- Varanus |
A választások azt mutatták, hogy e törekvésem kevéssé
sikerült. Néhány ezren talán megértették mit szeretnék, a sokasághoz azonban
nem jutottak el ezek az írások (mint ahogy a még szabadnak és függetlennek
számító néhány nyomtatott és internetes médium sem).
De juszt sem adom fel!
Szóval mivel kell majd szembenéznünk – itt a társadalomban,
annak közepén – egyre lejjebb csúszóban?
Ha megint jól figyelünk a környezetünkre, és túllépünk olyan
bulvárhíreken, mint mi történik az úszószövetség volt fejével (mert őszintén:
ki a fenét érdekel, hogy az egyébként tudottan kétes hátterű GYT-vel mi
történik?), akkor érdemes arra koncentrálni, hogy milyen programok, politikák
körvonalazódnak a hatalom bugyraiban.
Mindjárt itt az első, látszólag kiváló és örvendetes közlés:
az elkövetkező két évben meg szeretnék duplázni a jövedelmeket a
versenyszférában. Okos érvelések hangzanak el erről mind a szakszervezetek,
mind a munkaadók oldaláról. Mondhatni, majdnem teljes az egyetértés.
Akkor meg mire az aggodalmaskodás?
Gondoljuk végig, és ne csak a munkavállalók és a munkaadók
szempontjából, de vegyük figyelembe az egész társadalomra, annak minden
rétegére kiterjedő következményeket.
Először is: ha növekednek a bérek (azaz a költségek), akkor
az azt jelenti, hogy az áru vagy szolgáltatás drágulni fog. Ostobaság azt
hinni, hogy a termelő vagy a kereskedő csökkenti majd a maga hasznát pusztán
szociális szempontok miatt.
Ha növekszik valaminek az ára, úgy nő az állam ebből
származó bevétele is. Ám ha nőnek az árak – és valamilyen véletlen (monetáris
politika) eredményeként marad az alacsony infláció –, akkor a társadalom egyes
rétegei, csoportjai között óhatatlanul nőni fog a jövedelmi rés.
Pici számtanpélda: adott egy család, ahol van egy nyugdíjas
(ráadásul viszonylag magas nyugdíjjal), van egy önálló életet élő gyerek (külön
háztartás, gyermek, feleség). Eddig a viszonylag biztonságos anyagi helyzetben
levő szülők támogatták dolgozó gyermeküket és unokáikat.
Ha azt vesszük, hogy a nyugdíjas szülő kapott a példa
kedvéért 170 ezer forint nyugdíjat, és a gyerek is jó fizetésért (nettó 170
ezerért) dolgozott. akkor kettejük jövedelme nagyjából azonos. Ám ha az utóbbi
jövedelmét hirtelen felemelik 10 százalékkal, a nyugdíjas, pedig kapja a
számított infláció 3 százalékos emelését, akkor már jelentős különbség alakul
ki. (170+10%=187; vs 170+3%=175,1; azaz a nyugdíjas lemaradása gyakorlatilag 12
ezer forint havonta.)
 |
| Forrás: Internet |
És a fenti példa egy ideális eset, egyáltalán nem találkozik
a napi gyakorlattal, ahol a nyugdíjasok legnagyobb része 130 ezer forint vagy
az alatti ellátást kap. Tehát őket még érzékenyebben érinti a jövedelmi
különbség, hiszen az árak a dolgozói jövedelemhez igazodva emelkednek.
A következtetés:
A dolgozók és alkalmazottak egy kicsivel járnak majd jobban,
de jövedelmük még így is messze elmarad majd az uniós átlagtól, a nyugdíjasok
és más ellátottak pedig egyre közelebb kerülnek a nyomor szinthez.
A kormánynak nincs szándéka újra bevezetni a nyugdíjaknál az
úgynevezett „svájci indexálást, ami nem csak az inflációt, de az
átlagjövedelmek növekedését is figyelembe veszi. Az öregek majd megint kapnak
szép szavakat és az ünnepekre bözsi-utalványt, hogy legyen minek örülni!
Egyébként pedig úgy nyomorognak, ahogy akarnak! Majd csak
lenyelik az unokák, hogy a nagyitól nem kapnak semmit ünnepeikre! (Vagy, ha a
nagyi mégis megajándékozza őket, akkor azt a szájától vagy a gyógyszereire
szánt pénzből vonja majd meg.)
Szóval szép jövő elé néz az idősebb generáció! Pedig vannak
elegen!
De hogy miért szavaztak erre a hatalomra, azt még mindig nem
értem!
Ceterum censeo OV esse delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése